Nehéz diagnózisok

Előszó

A kliniko-pathológiai konferenciáknak az orvosképzésben és továbbképzésben játszott szerepét Richard Cabot ismerte fel a század elején az Egyesült Államokban. Tanulságos, ragyogó logikával elemzett esetek összegyűjtéséből született meg diagnosztikai könyve, melyen orvosgenerációk nevelkedtek. Az egyik legszínvonalasabb amerikai folyóirat, a New England Journal of Medicine, ma is hétről hétre közli a bostoni kórház egy-egy konferenciájának jegyzőkönyvét. Ennek népszerűségére jellemző, hogy a konferencia vezetője 100 amerikai és 50 külföldi kórháznak küldi el rendszeresen, vetítésre alkalmas képanyaggal együtt a különlenyomatokat. Cabot-éhoz hasonló módszert alkalmazott Harvey is belgyógyászati differenciáldiagnosztikája (1955) megírásakor, amely a maga nemében egyik legsikerültebb munka.
Európában érdekes módon kevésbé terjedt el a kliniko-pathológiai konferenciák anyagának közzététele. Angol és német hetilapok időnként publikálnak egy-egy esetet, néha a mi Orvosi Hetilapunkban és más hazai folyóiratainkban is olvashatunk jól összeállított ismertetéseket. Kórházaink az utolsó 20 évben rendszeresen tartanak kliniko-pathológiai konferenciákat, ezek anyagából azonban legfeljebb egy-egy jelenik meg nyomtatásban, kórházi évkönyvekben. Ez a körülmény késztetett bennünket arra, hogy a hódmezővásárhelyi kórház 7 éves anyagából kiválogassunk és megfelelő rendszerezés után közzétegyünk egy túlnyomórészt belgyógyászati-tüdőgyógyászati vonatkozású esetgyűjteményt, a konferenciák alapján. Vissza