Négyesy László

Előszó

Még egészen frissen él közöttünk az emlékezete. Most van negyedik esztendeje, hogy váratlanul elköltözött az élők sorából.
Akkor már visszavonult egyetemi tanszékétől, irodalmi és tudományos terveinek élt családja körében. Csak legjobb barátai előtt mondotta el, hogy milyen tervek foglalkoztatják. amelyeket élete hátralevő éveiben még meg akart valósítani. Sajnos, ezekből a tervekből vajmi keveset tudott valóra váltani, mert ekkor már állandóan betegeskedett, testi ereje rohamosan hanyatlott, bár kifelé régi fiatalos, délceg tartását mindvégig megőrizte. Azok, akik éveken keresztül, nap mint nap környezetében éltek, mégis észrevették, hogy már nem a régi. Nagy mértékben csökkentette lelki ellenálló erejét az, amikor egyetemi tanszékétől vissza kellett vonulnia és nem tölthette a délelőttöket megszokott környezetében.
Sirja fölött a magyar tudományos élet legkitűnőbb képviselői mondottak bucsuztató beszédeket, meghatározva bennük Négyesy jelentőségét, rámutatva arra, hogy mit veszített benne a magyar tudományos világ.
Ennek az értekezésnek az a célja, hogy egyrészt megvilágítsa Négyesyt az embert, a tanárt és a tudóst, másrészt munkásságán keresztül rámutasson arra, mit hozott mint el nem múló értéket a magyar tudományba.
Éveken keresztül tanítványa voltam az Egyetemen, így tanulmányomban a fősúlyt azokra a mozzanatokra fektetem, amelyeket személyes élményeim alapján állithatok a magyar tudományos világ elé. Különösen emberi egyéniségének és tanári működésének olyan jellemvonásaira akarok rámutatni, amelyek eddig nem részesültek kellő megvilágításban. Vissza