Negyedszázad (minikönyv)

Előszó

Részlet a könyvből:

"Adataink, s a cím nem pontos. Miként nem volna pontos, ha a magyar újságírás történetét 250 esztendővel ezelőttre tennénk, s a hazai sajtó történetéről írott emlékezésnek azt a címet adnánk: az évezred negyede. S valamiképpen mégis igaz ez is, az is. A történész az előzményeket is hiteles adatnak tekinti, ez pedig a tudományos történet-vizsgálatában bizonyosan igaz, akár olyan fontos tényeket vizsgál, mint a születés pillanata, akár olyan másképpen mérhető mozzanatokat, mint egy későbbi, de megformálódott, állandóvá lett adottságot, amely tartósabb, történelmileg is meghatározóbb. Az évezred negyed, az évszázad negyed.
Ki-ki büszke arra, hogy némi - már történelmileg is mérhető - szerepe van hazájának és hivatásának történetében.
Magyar újságíróként persze örvendezve számítjuk magunkat a kétszázötven éves magyar sajtótörténet letéteményeseinek, de ennek a történelmi örökségnek birtokában még mélyebb meggyőződéssel a mai magyar sajtó, a szocialista társadalom hétköznapi munkásainak. A régi, s a közelmúltbeli hagyományok örököseinek, továbbformálóinak.
Ami régebbi - újságírói - történetünket illeti, tudjuk, hogy az első "magyar újság" (még latin nyelven) 1705-ben jelent meg, s a Rákóczi szabadságharc közvetlen politikai céljait szolgálta. A Mercurius Veredicus ex Hungaria - mint az első rendszeresen kiadott "magyar" újság: voltaképpen a hazai sajtótörténet kezdő mondata. Még ha e mondat latinul íródott is. Követte ezt az első magyar újságok sok-sok évvel később Rát Mátyás szerkesztésében, 1773-ban az első magyar nyelvű újság, a Magyar Hírmondó, amely már nemcsak a magyar nyelvre, de a magyar nép érdekeire is figyelni kezdett, mégpedig olyan formán, hogy tudomásul vette: ezek az érdekek elválaszthatatlanok más európai országok népeinek valóságos érdekeitől, törekvéseitől.
A magyar újságírástól, lapkiadástól az első percektől kezdve elválaszthatatlan a haladás szolgálata. Igaz, később a változó politikai gyakorlatban a változó retrográd erők is megtalálták - az újságírásban is - a maguk képviselőit és az "írástudók árulása" az újságírást sem kímélte. De a legjobbak, legigazabbak mégsem, sohasem hagyták cserben az újságíró legősibb törvényét: a haladás, a humanizmus szolgálatát." Vissza