Előszó
Bevezetés Manapság már közhelynek számít, hogy az informatika betört a hétköznapjainkba. Bármerre járunk - legyen az egy gyógyszertár, egy posta, egy áruház vagy egy bank - informatikai rendszerek segítik (sajnos néha hátráltatják) az ügyintézést. Ezeknek a gombamód szaporodó informatikai rendszereknek egyre nagyobb adatmennyiséggel kell szembenézniük és egyre növekvő felhasználói elvárásoknak kell megfelelniük. Az információs rendszerek készítésének technikája - és ezen belül a programozási technika - viszont egyre nehezebben tart lépést a hardver fejlődésével. A számítástechnika hőskorában az 1. generációs programnyelveket, azaz a gépi kódú programozást hamar felváltotta az asssembly nyelvű 2. generációs technika, és már az 50-es években megjelentek a különféle 3. generációs programnyelvek (Algol, Fortran, Cobol). A későbbiek folyamán számos egyéb 3. generációs programnyelv (PL/1, Pascal, C, valamint a dBASE alapú nyelvek, melyeket összefoglalóan xBASE nyelveknek neveznek) mellett egyre-másra jelentek meg olyan kódgenerátorok, amelyek igyekeztek leegyszerűsíteni az adatkezelés, a képernyőkezelés, a nyomtatott lista-előállítás fáradságos "rabszolgamunkáját", és így ezek a kísérletek a 4. generációs nyelvek csíráját jelentették. A 4. generációs technika alapfilozófiája az, hogy különféle vizuális editorok segítségével igyekszik megkímélni a programozót a hagyományos kódolástól.
A 4GL eszközök leggyakoribb alkotóelemei a következők:
• Adatbázis tervező és specifikáló eszköz. A leggyakoribb adatbázistípus jelenleg a relációs. Ennek megfelelően egy 4GL adatbázis-tervező eszközzel lehet meghatározni - többek között - a mezőket, a fizikai és logikai táblákat, valamint a táblák közötti kapcsolatokat. Néhány 4GL eszköz adatmodellező segédeszközt is tartalmaz - ilyen például az ORACLE.
• Képernyőtervező eszköz. Az adatmodell alkotóelemeinek képernyős megjelenítése általában űrlap és táblázatos formában történik. A képernyőtervező eszköz a CUA (Common User Access) szabványgyűjteménynek megfelelő karakteralapú (tipikusan DOS) és grafikus (leggyakrabban Windows) képernyőképek tervezését segíti.
• Jelentéstervező eszköz. A képernyős megjelenítésen kívül általános igény, hogy az adatbázis adatai alapján különféle jelentések, riportok készüljenek. A riportgenerátorral készült listák általában csoportokat és ennek megfelelően összegfokozatokat is tartalmaznak. Számos egyéb vizuális tervező eszköz szerepelhet még egy 4. generációs nyelv palettáján. Ide sorolhatóak a képernyőn megjelenő grafikai elemek (ikonok, bitmap képek, grafikonok stb.) tervezésének segédeszközei, az informatikai rendszerekben is egyre nagyobb tért hódító multimédiás elemek (hang, videó stb.) tervezőeszközei vagy a korszerű rendszerekben nélkülözhetetlen help rendszer előállításának segédeszközei. Az MS Windows DDE (Dynamic Data Exchange) és OLE (Object Linking and Embedding) technikája lehetővé teszi azt, hogy egy 4GL eszköz csak a legszükségesebb tulajdonságokkal rendelkezzen, a hiányzó elemeket pedig átvegye az adott célra speciálisan előállított szoftverből. A fentiekben definiált vizuális tervezőeszközökkel egyszerű feladatok komplett megoldása is lehetővé válik, de összetettebb feladatok esetén manapság feltétlenül szükség van 3. generációs kódolásra is. A mai negyedik generációs eszközök tehát nem tekinthetők igazi 4GL-nek, hanem mondjuk csak 3.86GL-nek. A programfejlesztési feladat legnagyobb részét - főleg a "rabszolgamunkát" - elvégezhetjük a vizuális editorokkal, de a finomságok miatt szükségünk van valamilyen 3GL programnyelvre. Vannak ugyan olyan 4GL-ek, amelyek teljesen kiiktatták a 3GL részt (ilyen például a MAGIC), de ezeket a eszközöket elég rugalmatlannak tartják a programfejlesztők.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal