Négy színmű

Előszó

Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) az orosz irodalom kiemelkedő egyénisége, az elbeszélés és dráma mestere. Vagyontalan kiskereskedő családjában született, viszontagságos gyermek- és ifjúkor után orvosi diplomát szerez. A cári orosz társadalom viszonyait ábrázoló írásaiban a nagy orosz realisták hagyományait folytatja és fejleszti tovább; noha műveiben tragikus színekkel ábrázolja kora orosz valóságát, szemléletét az ember boldogabb jövőjébe vetett hit hatja át. A múlt század nyolcvanas éveiben jelentkezik először szatirikus ihletésű novelákkal, majd néhány évvel később egymás után adja közre a vidéki kisváros sivár életét megelevenítő elbeszéléseit, és kíméletlen igazmondással leplezi le a cári önkény lélektipró gonoszságát, az elmaradottságot, képmutatást és kisszerűséget. Csehov novelláinak különös értéke a kifinomult jellemábrázolás: az író e rövid lélegzetű művekben rendkívül tömören, egyszerű eszközökkel ábrázol emberi sorsokat, típusokat, és a tettek belső indítékait. (A 6-os számú kórterem, A kutyás hölgy, A párbaj, Bánat, stb.)
Még kifinomultabb, még mélyebb lélekelemzés jellemzi Csehov színműveit, melyek méltán tartoznak a világ drámairodalmának örökbecsű alkotásai közé. E színművek az elbeszéléseknél sokoldalúbb, egyetemesebb korképet adnak a század második felének orosz társadalmáról, s a tisztultabb, nemesebb életre vágyó és tehetetlen kisemberek, intellektuelek tragédiáiról. (Sirály, Ványa bácsi, Három nővér.) A Cseresznyéskert társadalomábrázolása pedig ennél is tovább lép: a nemesi világ végső hanyatlását, pusztulását mutatja be. Vissza