Necronomicon

Előszó

A mű eredeti címe Al Azif - az azif egy az arabok által használt szó, ami azt hivatott jelölni, hogy a rovarok által kiadott éjszakai hang feltehetően a démonok üvöltése.
A művet Abdul Alhazred alkotta, aki a jemeni Sanaában élő őrült költő volt, és aki állítólag i.sz. 700 körül, az Ommiade kalifák idején élte virágkorát. Meglátogatta Babilon romjait, illetve Memphis földalatti titkait, és tíz évet töltött egyedül Arábia nagy déli sivatagában, amely a régiek Roba el Khaliyeh-je, „Üres tere", a modem araboknak pedig „Dakna" vagy „Bíbor" sivatag, amelyről úgy tartják, ártó gonosz szellemek és a halál szörnyeinek lakhelye.
Erről a sivatagról számos furcsa és hihetetlen csodát mesélnek azok, akik állítólag jártak ott. Alhazred életének utolsó éveit Damaszkuszban töltötte, ahol a Necronomicon (Al Azif) íródott, és ahol nagyon sok szörnyű és ellentmondásos történet kering haláláról, illetve eltűnéséről (i.sz. 738). Ebn Khallikan (a XII. században élt életrajzíró) szerint egy láthatatlan szörny ragadta el fényes nappal, és több halálra rémült tanú szeme láttára iszonyatos módon felfalta. Őrült természetéről számos dolgot mesélnek. Állítása szerint látta a mesebeli írem-et, azaz az Oszlopok Városát, és egy bizonyos névtelen, sivatagi település romjai alatt rátalált egy, az emberiségnél is régebbi faj megdöbbentő krónikáira és titkaira. [A Rebel Press kiadvány a következő kiadói feljegyzést fűzi hozzá: „A. névtelen város, és egykori lakói krónikáinak és titkainak teljes leírása A NÉVTELEN VÁROS című történetben található meg, amely a Furcsa Történetek első kiadásában került közzétételre."]. Ő azonban egy közömbös mohamedán volt. aki ismeretlen lényeket imádott, amelyeket Yog-Sothoth-nak, illetve Cthülhu-Tiak nevezett. Vissza