Előszó
Részlet a könyvből:
"Karácsony előestébe hajlik a nap. Az ég tiszta pereme hideg éjszakát jósol. Marosvásárhely főterén a havasok lenyesett örökzöldjei között némán, a hit felé fordult arccal,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Karácsony előestébe hajlik a nap. Az ég tiszta pereme hideg éjszakát jósol. Marosvásárhely főterén a havasok lenyesett örökzöldjei között némán, a hit felé fordult arccal, kopott tarisznyájába gyűjtögeti ajándékait a székely lakkosság, kicsinyei számára.
Haj! Nem úgy, mint régen, amikor boldog világ volt, amikor az ezüst fenyőre aranyeső hullott.
Az ajkak némák, a duzzadó erők parlagon hevernek, a csillag megfakult a templom csúcsán. Nagy szegénység van az ár árva Székelyföldön.
De ezen az estén mégis történt valami. Az árván hagyott, süppedő sírhantokat a mult éjjel fehér hótakaró vonta be. Apró gyermekek kalácsokat cipelnek a pékhez sütésre; az angyalok már átlépték a házak küszöbét. A fény mögött eltünnek az árnyak.
Az első karácsony jön, melyet nem otthon tölt Mózes.
Még mindig a tegnapi legáció-előkészítés hatása alatt van: "Vigyázzatok ti, a magyarság próféta fiai, hirdessétek a felszabadult eszmék fényét s diadalát."
Sürgősen készül, mert várja a parasztszekér az "Oroszlán Szálló"-ban. A bibliát belső zsebébe teszi, a szíve mellé, a szíve közepéből jövő gondolat szerint s egy utolsó pillantást vetve a családi karácsony felé, búcsút vesz övéitől, akiket gyermekszemmel már többé nem fog látni..."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal