Fülszöveg
"Mindig iparkodtam becsülettel ellátni a munkámat, igyekeztem jó családapa és fegyelmezett járókelő lenni, de egy idő óta az egész több a soknál. Túl sok az ember, a hír, a probléma, a zaj" - panaszolja a regény főalakja, egy névtelen értelmiségi, két gyermek apja, egy júnói termetű matematikusnő férje, a Szadia nevű információs mammutközpont főmunkatársa, s vigasztalódásképpen hivatali szobájának íróasztalát akták helyett gondosan hajtogatott papírcsákókkal rakja tele.
A továbbiakban egészségét, elillant nyugalmát és élete igazi értelmé keresve furcsa, olykor kínos helyzetekbe kerül, s hősiesen, bár nem sok eredménnyel igyekszik megbírkózni az előírt "gyógyüdülés" nyomasztó zűrzavaraival: a táskarádiók állandó zajával, az emberi beszélgetések kiüresedett fordulataival, az orvosok és ápolónők rutinszerű ténykedésével s állandó, nem lankadó aggodalmával, amely a világ, az emberiség jövőjét illetően tölti el.
Gyenes István csipkelődő, ironikus hangvételű regénye az emberi...
Tovább
Fülszöveg
"Mindig iparkodtam becsülettel ellátni a munkámat, igyekeztem jó családapa és fegyelmezett járókelő lenni, de egy idő óta az egész több a soknál. Túl sok az ember, a hír, a probléma, a zaj" - panaszolja a regény főalakja, egy névtelen értelmiségi, két gyermek apja, egy júnói termetű matematikusnő férje, a Szadia nevű információs mammutközpont főmunkatársa, s vigasztalódásképpen hivatali szobájának íróasztalát akták helyett gondosan hajtogatott papírcsákókkal rakja tele.
A továbbiakban egészségét, elillant nyugalmát és élete igazi értelmé keresve furcsa, olykor kínos helyzetekbe kerül, s hősiesen, bár nem sok eredménnyel igyekszik megbírkózni az előírt "gyógyüdülés" nyomasztó zűrzavaraival: a táskarádiók állandó zajával, az emberi beszélgetések kiüresedett fordulataival, az orvosok és ápolónők rutinszerű ténykedésével s állandó, nem lankadó aggodalmával, amely a világ, az emberiség jövőjét illetően tölti el.
Gyenes István csipkelődő, ironikus hangvételű regénye az emberi kapcsolatok üressé, formálissá válásának különböző folyamatait jeleníti meg, jellemek és sorsok olykor könnyű érintkezésében, máskor mély összetartozásában. A könyv, csakúgy, mint töprengő, vívódó hőse, nem közli, hanem csupán keresi az igazságot.
Vissza