Ne az én nevemben!

Előszó

Az Irak elleni háború szinte minden vonatkozásában új minőséget hordoz. A háborút kezdeményező Amerikai Egyesült Államok háborús politikájának egyik újdonsága volt, hogy minden korábbinál jobban megosztotta a világ közvéleményét és hagyományos szövetségeseinek táborát, egyben a legerősebb katonai szövetség tagságát. A világ legerősebb katonai hatalmának hatalmas katonai parádéját és politikai-katonai sikerét hozta a totális háború. A Jugoszlávia bombázása utáni legújabb katonai technika és a már Jugoszlávia ellen is alkalmazott betiltott fegyverek ismét bevetésre kerültek. Számos politikai, gazdasági és egyéb ok adódott a háború megindítására, de a közvélemény felé tálalt okok megalapozásával a mai napig adósak az angolszászok. A nemzetközi jog megsértésével indított és megvalósított háború mérföldkő az ENSZ, a NATO, az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsolatának történetében, de egész biztosan mérföldkő az Egyesült Államok birodalmi felemelkedésének vagy bukásának történetében is. A háborúból Magyarország sem tudott kimaradni, és ahogyan a háborúbarát szövetség elkötelezett tagjaként részt vállalt a háborúból, úgy részese a háború következményeinek is.
Az Irak elleni háború az első olyan háború, amelyről empirikusan is tudható, hogy a háborús koalíció országainak lakossága - az Egyesült Államokat kivéve - jóval nagyobb arányban volt ellene, mint mellette. A háborút ellenzők a társadalom legkülönbözőbb csoportjaiból érkeztek. A vietnami veteránoktól kezdve a hívőkig és anarchistákig, a globalizáció káros hatásai ellen tiltakozóktól a szakszervezetekig, a politikai jobboldaltól és szélsőjobboldaltól a baloldalig valamint a szélsőbaloldalig nagyon sokan fejezték ki egyet nem értésüket. A civil társadalom is megszervezte önmagát és a világ eddigi legnagyobb háborúellenes tiltakozásait produkálta. Az egységesedő háborúellenes tiltakozások legfontosabb jelmondata - a könyvem címének is választott - angol „Not in my name!" mondat, azaz „Ne az én nevemben!" lett, míg a sokszínű tiltakozások szimbólumává a hét színből álló, szivárványszínű olasz zászló vált „pace", azaz „béke" felirattal.
Magyarország nem kerülte el a kelet-európai kisállamok sorsát, és arányosan kisebb mértékben, de politikai, katonai és társadalmi vonatkozásaiban leképezte a külföldi viszonyokat: egy háborúbarát kormány, egy hezitáló, majd a háborúellenes vagy annak látszatát keltő, önmagában is megosztott ellenzék, háborút ellenző lakossági többség, és szerény, de mégis figyelemre méltó civil tiltakozások. Vissza