Naxos szigetén III.

Fülszöveg

Könyvedből még csak 130 oldalt olvastam, lassan, figyelmesen, magamon átszűrve olvasok, de már most tudom, hogy ez a könyv a bibliám lesz, annyira megkapott lelkisége, hangulata, egyéni, őszinte szava stb., stb.
Könyved olvasva vannak rokon vonások; ha olyan tehetséges lennék, mint Valent Gabi, illetve Prosszer Júlia, az én életem történetében is fellelhető lenne a természethez, a fákhoz, a gyermekkor világába való erős rajongásom, kötődésem.

Elolvastam önéletrajzi regényedet: mondhatom, nem mindennapi olvasmány volt.
Arra még nem volt példa, hogy valaki ilyen élményszerűen ír erről a témáról.
Visszatérve a regényre, módfelett irigylem a főszereplőt, főleg rendkívüli és sokirányú kapcsolatteremtő képességéért, szédületes koraérettségéért humán ismeretek terén. Ez utóbbit, lett légyen bármilyen valóságalapja, visszafogottabban ábrázoltam volna. Kiváltképpen mondott szövegeinek igen magas színvonalát: ez utóbbit legfeljebb a regényszerűség indokolhatja.

Véleményem szerint nagy hiányt pótolnak ezek a könyvek. Nem sok hasonlóval találkoztam eddig. Nemcsak felvállaltad e mű megírását, hanem bebizonyítottad, hogy rendelkezel azokkal a mesteri képességekkel, amelyekkel ezt a tematikát érinteni lehet és kell.
Mindketten tudjuk, hogy lesznek (tudom, hogy már vannak) méltatlankodók és megbotránkozók is, akiknek szeges bakancsban sem sikerült még a kultúra magaslataira hágni. Talán már szembesültél is hasonló esettel. De hát Istenem, attól szép a világ, hogy nem vagyunk egyformák, és ahányan elolvasunk egy könyvet, egy verset, annyian átírnánk benne valamit - ha tehetnénk, ha ránk lenne bízva. Még jó, hogy nincs így! Egyébként is, nem azt kell nézni, mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja. Vissza