Naturalis Historia - Természetrajz XXVIII-XXXII. könyv

Fülszöveg

Az idősebb Plinius - mint panteista szemléletű természettudós -, nem tartozik azok közé, akik az embert minden élőlény felettinek gondolják. Az élőlények között nagyon is világosan látja ennek a kiváltságosnak tartott lénynek a gyengeségét és kiszolgáltatottságát. Enciklopédiája hetedik könyvének elején kiemeli, hogy az egész világból a legnagyobb figyelmet az élőlényekre kell fordítani!
Itt az emberre vonatkozóan a következőket olvashatjuk: „(A természet) valamennyi élőlények közül ezt az egyet kényszeríti, hogy más segítségét vegye igénybe a maga testének befedésére, a többinek különböző takarókat juttatott: kagylóhéjat, páncélt, tüskét, vastag bőrt, szőrt, sertét, szőrmét, tollat, pelyhet, pikkelyt, gyapjat, még a fatörzseket is kéreggel, olykor kettős réteggel is megvédte a hidegtől és a melegtől: egyedül az embert veti le csupaszon rögtön a születése napján a puszta földre úgy, hogy nyögjön és sírjon" (7, 1). A jeles tudós segíteni kíván és enyhítendő az ember kiszolgáltatottságát, felhívja a figyelmet arra, hogy mindenek gondos szülőanyja, a Természet gondoskodott szülötteiről olyan módon is, hogy számukra orvosságokat rejtett el füvekben, fákban, állatokban, patakokban, forrásokban és ásványokban is. Plinius mindezt a gondos anya kegyes és jóindulatú ajándékaiként fogja fel, amelyeket az embereknek meg kell ismernie, hogy használni tudják azokat.
Hippokratés gondolatát idézve, miszerint: „Az eszes férfinak - megfontolván, hogy az emberek számára az egészség a legnagyobb kincs - tudnia kell saját eszéből hasznot húzni a betegség közepette is" (De salubr. 9), szükséges, hogy emberek megismerjék a lehetőségeket és eszközöket egészségük megóvására, betegségek esetében pedig a gyógyulásra. Ehhez kíván hozzájárulni a szerző - többek között - az orvosságok megismertetésével. Terjedelmüket tekintve, ezek a könyvek a teljes mű egyharmadát teszik ki (XX-XXXII).
Jelen kötetünk szerves folytatása Plinius enciklopédiája növényi eredetű szerekről értekező könyveinek (XX-XXVII), amit szintén a Quintus Kiadó adott közre - első ízben magyar nyelven - a múlt évben Szegeden. A folytatás a XXVIII-XXXII.-ig terjedő könyveket tartalmazza, amelyekben az állati eredetű szerek - köztük kaptak helyet az emberből származók is (pl. vér, vizelet stb.) - tárgyalása olvasható. A huszonkilencedik könyv elején összegzi a szerző az orvoslás történetét, amelynek eredetét az istenekre vezeti vissza, ilyen módon első képviselőiként isteneket nevez meg. A harmincadik könyvben kapott helyet a mágia történetének a rövid tárgyalása is, ami szorosan kötődik az előbbi témához, ugyanis ennek egyik fontos ága éppen a mágikus orvoslás. Vissza