Naturalis Historia - Természetrajz XX-XXVII. könyv

Előszó

Kötetünk a természettudós, vagy idősebb Plinius átfogó és évszázadokon át mérvadó jelentőségű enciklopédiájának 8 könyvét (20-27) adja közre magyar fordításban. A jelzett könyvek a növényi eredetű orvosságokat tárgyalják. Az olthatatlan tudásszomjjal megáldott tudós - ragaszkodva panteista beállítottságához - ebben a vonatkozásban azt kutatta, hogy a Természet atyai gondossága mely növényekben, állatokban és ásványokban rejtette el teremtményeinek orvosságait.
Tanácsaihoz igénybe vette a korában fellelhető görög és római szerzőket - botanikusok, orvosok, farmakológusok, természettudósok, filozófusok írásait - is. Kortársainak, valamint az utókornak információkat és segítséget kívánt nyújtani, azt vizsgálva, hogyan és ki akadt rá ezekre a gyógyhatású füvekre és egyéb anyagokra, milyen szerek gyógyítják a különféle betegségeket és panaszokat, melyek a megfelelő dózisok, továbbá alkalmazásuk során mire kell figyelemmel lenni. A szerző írását saját tapasztalatokkal, esetek leírásával is fűszerezi, miközben közread számos történelmi, vallási, mágikus-babonás és népi gyógyászati információt is.
Idősebb Pliniusnak különleges érdeme számos ókori szerző, később elveszett munkájának ilyen módon való megmentése az utókor számára. Írásának értékét és használatát igazolja, hogy - miközben más munkái elvesztek - ez teljes egészében fennmaradt. A középkorban ezt az enciklopédiát az orvosi munkák közé sorolták, és igen gyakran forgatták. Példaként említhető, hogy a 14. századi nagy pestisjárványok idején az ókorban csodaszernek tartott theriaca nevű szerrel próbálták elejét venni a pusztító kor terjedésének. Valerius Cordus 1546-ban készült gyógyszerkönyve (Dispensatorium pharmacopolarum) szerint 64 komponensből áll. Hatását illetően szerinte hatásos: epilepszia, apoplexia (gutaütés), asztma, lepra, himlő stb. esetén, továbbá, ahogyan írja: „elindítja a hószámot, kivezeti a köveket, hatékony a bél sebeire... Minden fogyatékosságot enyhít, a szívet, az agyat, a májat, gyomrot komfortálja, az egész testet romlatlanul vezérli és megőrzi."
Az orvostudomány és a farmakológia fejlődésével fény derült Plinius több tévedésére is, de ez munkájának értékét nem csökkenti. Ma is megszívlelendő és aktuális az a törekvése, miszerint a természet szeretetére, megismerésére és védelmére buzdít. A Plinius által összegyűjtött, igen jelentős ismeretanyag segít az embernek abban, hogy harmóniában éljen a természettel, egyben megtalálja helyét az univerzumban. Vissza