NATO pillanatkép

Előszó

Az 1992-es és az 1995-ös „NATO kézikönyv" után immár egyáltalán nem számít különlegességnek egy újabb NATO kiadvány magyar nyelven való közzététele. Az Észak-atlanti Szövetséghez való teljes jogú csatlakozást stratégiai célként megfogalmazó magyar politika a békepartnerség és a boszniai rendezéslebonyolító IFOR misszió kereteiben már a gyakorlati lépések egymásutánját szervezi és valósítja meg. Mégis a jelen könyvecske publikálása megérdemel néhány szót. Az előző kézikönyvek felépítését az a szándék vezette, hogy a felhasználónak teljes áttekintést adjanak a szövetség felépítéséről és működéséről. Eme funkciónak jogosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, tekintettel a NATO-ra vonatkozó ismeretszint sajnálatosan alacsony voltára mind általános társadalmi, mind pedig - és ez külön figyelmet érdemel - a magyar fegyveres erők szintjén. Részben ide vezethetők vissza a célul kitűzött NATO tagsággal kapcsolatos ellenérzések megjelenése is a magyar politikai életben. Ezúttal azonban egy olyan kiadványt van módunk az olvasónak átnyújtani, amelyet leginkább a népszerűsítés szándéka vezérel. A könnyebb olvashatóságot segítik elő a rövidítések, amelyek keretében kimaradtak a szervezeti felépítésre, a katonai struktúrára, s a történeti fejlődésre vonatkozó fejezetek, s ugyancsak elmaradtak az előző kiadványt záró táblázatok is. Másfelől viszont egy sor új tényező került be a szövegbe, elsősorban az 1995 óta történt politikai eseményekre való reflektálásként. a így például külön fejezet foglalkozik a NATO erők szerepével a jugoszláv háború megállításában, s ami a magyar olvasóközönséget is igazán érdekli: a kibővítés különböző aspektusaival. Vissza