Hohen-Esp

Előszó

- Ha egy lány gazdag férjet kap, mindig boldogan ment férjhez, - mondta Wahnfried báró s még morcosabbra húzta fehér szemöldökét, mint rendesen. - Gundula hálát adhat Istennek, hogy a hohen-espi medve nőül kívánja venni! Nincs egyetlen kérő sem, aki alkalmasabb volna a leányom számára, aki úgyis a regények után alkotta meg férfi-ideáljait. Nos, már pedig még a regényben sincs fiatalabb, szebb, gazdagabb kérő, mint amilyen Hohen-Esp Frigyes Károly!
Az öreg hölgy, aki szemben ült a beszélővel, még feszesebben egyenesedett ki, s tiszta, átható szeme pillantását fivére alakjára szögezte, aki mankójára támaszkodva fenyegetően állott előtte.
- Igen, szép, fiatal, gazdag, de még valami és ez a még valami az, ami nincs inyemre!
- És mi ez, méltóságos kisasszonyom? - A bárónak csúzos lába miatt botjára kellett támaszkodnia, nem tudta bajuszát régi szokása szerint dühös mozdulattal felfelé sodorni, de izmai annál erősebben dolgoztak, úgy, hogy minden ere kidagadt az erölködéstől.
Ettől a jelenségtől mindenki félt, csak Wahnfred Agátha kisasszony nem. Kezével elsimította a selyemruhája ráncait s így szólt:
- Frigyes Károly gróf könnyelmű. Igazi nagyúri életet kedvelő ember, s a nagyvilág, melyben mint árva fiú már egész korán kezdett mozgolódni, romlással fenyegetheti.
- Úgy és pedig mennyiben, ha szabad kérdeznem?
- Mert éjszakázik, kártyázik, mert százezreket veszíthet egy félóra alatt.
- De nem tesz ilyet.
- De igen! A gróf szenvedélyes kártyás. Lehetséges, hogy mindeddig szerencséje volt a zöld asztalnál. Ha azonban ez egyszer megfordul, kimélet nélkül teszi magát és övéit koldussá.
- Ostobaság! Nincs józanabb ember, mint Hohen Esp. Whisttől és Ecartétól nem megy senkisem tönkre! Én, mint férfi inkább meg tudom érteni egy férfi kedvteléseit, mint te, vén kisasszony. Hogy mit fecsegnek össze az asszonyok a te kávédélutánjaidon, azzal nem törődöm. Vissza