Naszreddin Hodzsa meséi

Előszó

I. Bajazid szultán (született 1347. meghalt 1403.) uralkodása idején a hatalmas Törökországban élt egy igen érdekes ember, név szerint Naszreddin hodzsa, a halhatatlan tréfacsináló költő, aki a kis-ázsiai Ak-Sehir városában született a XIV. század első felében.
Ez a kiapadhatatlan humorú lantpengető - amint a fáma elmeséli -, még a Törökországot sem kímélő és meghódító, de a humort, a tudományokat kedvelő Timur-Lenk (Tamerlán) nagy és kegyetlen mongol hadvezért is bámulatba ejtette természetéből fakadó, szellemes tréfáival. A fél lábú rettenthetetlen emír nagyokat mulatott a hodzsa agyafúrt mondásain, amikor vérzivataros ütközetek szünetében hatalmas sátorában elpihent.
Timur fegyverrel, Naszreddin humorral hódított. Az akkori Észak, Dél, Kelet és Nyugat egyaránt hangos derűvel ünnepelte ezt a jókedvű istenek teremtette embert, és már a könyvnyomtatás elejétől fogva számos országban láttak napvilágot vékonyabb és vastagabb kiadványokban elmés tréfagyűjteményei.
Csupán csak német kortársa Eulenspiegel (alnémetül Ulenspiegel) hasonlított hozzá. Utóbbiról röviden annyit, hogy a középkori német irodalomnak jól ismert alakja volt, aki képességei révén szinte állandóan foglalkoztatta a nép fantáziáját. A hiteles irodalomtörténet azt jegyzi fel róla, hogy idős korában, 1350 táján halálozott el Möllnben, Lübeck közelében, miután mint tréfacsináló és udvari bolond végignyargalta fél Európát.
No, de végezetül térjünk vissza e könyvünkben is fölelevenített híres török mókamesterhez. Ő az, aki hazáját soha el nem hagyta, hanem ifjú korában bekalandozta az oszmán birodalom tágas területeit. Ott szívesen vegyült bele az egyszerű falusi és városi emberek zsibongó forgatagába, hogy ellesse a mindennapok fonákos és humoros megnyilvánulásait. Kacagtató mondásai, derűt fakasztó írásai, vagyis humoros életfelfogásának minden mozzanata tömegeknek, nemzedékeknek adott erőt és bátorságot a sorscsapások s a mindennapi kalamajkák elviselésére.
Ezért maradt fenn Naszreddin hodzsa neve - mert aki a tréfálódzást úgy értette, mint ő -, megérdemli a halhatatlanságot. Ez a szerény könyvecske is légyen méltó tiszteletadás a nagy mókamester múlhatatlan emlékének! Vissza