Naszreddin Hodzsa

Előszó

ÖRÖKIFJÚ NASZREDDIN HODZSA
Törökországban, a Földközi tenger partvidékén, Jugoszláviában, Bulgáriában, Romániában, akárcsak a Kaukázus mögötti tájakon ismerősen cseng Naszreddin Hodzsa neve. örmények, görögök, arabok, ujgurok népi hősként tisztelik és szeretik. A perzsák mély meggyőződéssel állítják, hogy perzsa alattvaló volt... A róla szóló történetek eljutottak Indiába, és a Hodzsa viselt dolgait tartalmazó anekdotákat egyaránt ismerik és kedvelik Kelet és Nyugat Európában. S az sem véletlen, hogy az első orosz forradalom idején, az 1905-ben Tbilisiben megjelenő azerbajdzsáni, az elnyomókat kinevető-ostorozó szatirikus folyóirat az ő nevét viselte.
Tévedés volna azt gondolni, hogy Naszreddin Hodzsa szálfa termetű, keményöklű, kardot viselő, csatabárdot forgató félelmetes hős volt, aki ádáz csatákban szerzett magának századokra szóló hírnevet. Egyáltalán nem volt daliás termet, a csatákat elkerülte, soha nem vette fejét egyetlen félelmetes haramiának sem, szép sem volt, mi több, csúfarcú emberként említik a történetek. Más fegyverrel hadakozott a mi Hodzsánk, mely élesebbnek és tartósabbnak bizonyult a legnemesebb damaszkuszi pengénél. A nevetés volt fegyvere. Az esze úgy vágott, mint a beretva, s nevetségessé tudta tenni a legravaszabb, magukat tudósoknak kikiáltó derviseket is. Néha meg együgyűségével, már-már a bárgyúsággal határos, balga gyermekhez illő cselekedeteivel és feleleteivel csalt derűt, mosolyt az arcokra, fakasztott hahotát. Tréfamester volt a javából, s válaszaival rendszerint telibe talált Mindig kivágta magát a legnehezebb helyzetekből is, s amikor pedig ügyefogyott módjára, megérdemelten póruljárt, a rajta mulató-derülő kortársak és a későbbi nemzedékek, saját balgaságukon, butaságukon nevettek. Mert Hodzsa egész egyénisége varázserejű tükör volt, amely ha túlozva és torzítva, de a valóságot mutatta: íme emberek, ilyenek vagytok, ilyenek vagyunk. Anekdotáiból, akár egy kaleidoszkóp színes kövecskéiből, az emberi társadalom képe áll össze: kapzsi gazdagok, megvesztegethető bírák, hamis tanuk, hűtlen asszonyok, kegyetlen zsarnokok, rajtavesző tolvajok, gőgös dervisek, a templom egerénél is szegényebb parasztok, tisztalelkű, hancúrozó-csínytevő gyerekek, akik élik a maguk életét, s ha más-más országban is laknak, s különböző nyelvet beszélnek, jó és rossz tulajdonságaikban meglepően hasonlítanak egymáshoz. Vissza