Nászetetés avagy csók után herpesz

Előszó

Megölő ellenségemnek sem kívánom azt a helyzetet, amibe keveredtem: Zsanettet, a nőt, akibe halálosan beleszerettem, letartóztatták Franciaországban, engem spicliskedésre próbált rávenni a magyar titkosszolgálat, válást kezdeményezett a feleségem.
Néha olyan az életünk, mint a gyári hibás kirakójáték: sehogy sem áll össze. De ennyire szanaszét sosem volt. Nem sokkal ezelőtt még szilárdan hittem, hogy Zsanett személyében végre megtaláltam az igazi páromat, akivel testileg-lelkileg egymásba egészülhetünk, annyira egyek leszünk, mint a kétszikű tojás. És akkor jött a derült égből villámcsapás. Nem elég, hogy Zsanettet eltüntették mellőlem, ráadásul engem zsarolnak is; ám egy ördögi gépezet ellen felvenni a harcot roppant nehéz. Önmagam védelmére képtelen voltam jobbat találni, mint hogy könyv formájában nyilvánosság elé tárom mindazt, ami történt, mindazt, ami lehetetlen helyzetbe hozott.
Természetesen a "Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek" típusú magatartásnak ezúttal nagy a kockázata; akkor is, ha életem (könyvem) szereplőinek neveit és a cselekmények helyszíneit javarészt megváltoztattam. A titkosszolgálat rosszallásától, bosszújától tartok. Gyanúm szerint a feleségemnek is ők juttatták el azt a háromszor tizenkét novellisztikus történetből, valamint egy verseskötetből álló e-mail-küldeményemet, amelyet eredetileg Zsanettnak és csakis neki szántam hódolatom jeléül, afféle nászetetésképpen.

Adonyi Sztancs János Vissza