Narziss és Goldmund

Fülszöveg

„A főhős fejlődése, útja önmagához és a művészi beteljesüléshez egy ellentétes, taszító-vonzó póluspár dinamikus erőterében zajlik, melyről Hesse a következőképpen nyilatkozik egy előszótervezetben: »Ha két embertípus, két ősi princípium, két örökösen ellentétes világ találkozik egymással megtestesült alakban, akkor sorsuk elkerülhetetlen. Vonzzák, elbűvölik, meghódítják, megismerik, a végsőkig fokozzák vagy megsemmisítik egymást. Ez történik mindig, ha férfi és női princípium, lelkiismeret és ártatlanság, szellem és természet tiszta formában találkozik és néz szembe egymással. Ez történik Narziss-szal és Goldmunddal is: történetük ettől különös és jelentékeny.«
Ez a sajátos ellentétpár, ez a bipoláris viszony a mozgatórugója a kör alakú, pontosabban spirális fejlődéstörténetnek. A két főalak - Narziss és Goldmund - már pusztán nevében és külső megjelenésében is hordozza a »férfi és női princípium«, vagyis az apai és anyai, szellemi-aszketikus és természeti-
érzéki örök vonzó-... Tovább

Fülszöveg

„A főhős fejlődése, útja önmagához és a művészi beteljesüléshez egy ellentétes, taszító-vonzó póluspár dinamikus erőterében zajlik, melyről Hesse a következőképpen nyilatkozik egy előszótervezetben: »Ha két embertípus, két ősi princípium, két örökösen ellentétes világ találkozik egymással megtestesült alakban, akkor sorsuk elkerülhetetlen. Vonzzák, elbűvölik, meghódítják, megismerik, a végsőkig fokozzák vagy megsemmisítik egymást. Ez történik mindig, ha férfi és női princípium, lelkiismeret és ártatlanság, szellem és természet tiszta formában találkozik és néz szembe egymással. Ez történik Narziss-szal és Goldmunddal is: történetük ettől különös és jelentékeny.«
Ez a sajátos ellentétpár, ez a bipoláris viszony a mozgatórugója a kör alakú, pontosabban spirális fejlődéstörténetnek. A két főalak - Narziss és Goldmund - már pusztán nevében és külső megjelenésében is hordozza a »férfi és női princípium«, vagyis az apai és anyai, szellemi-aszketikus és természeti-
érzéki örök vonzó-
lentétét."
„Mintha minden lét a kettősségen, az ellentéteken nyugodna: vagy asszony, vagy férfi az ember, csavargó vagy nyárspolgár, lehet értelmes vagy érzelmes, a be- és kilégzés, a férfiasság és nőiség, a szabadság és a rend, ösztön és szellem egy időben át nem élhető, az egyiknek mindig a másik az ára, és az egyik éppoly fontos és kívánatos, mint a másik! Az asszonyoknak e téren talán könnyebb a dolguk, őket a természet úgy alkotta, hogy gyönyörük magában hordja gyümölcsét, és a szerelem boldogságagyereket terem. A férfinép ezt az egyszerű termékenységet nem ismeri, örök sóvárgás helyette a sorsa. Vajon Isten alkotta volna mindezt így, gonoszságból vagy ellenségesen, kárörvendőn nevetve saját teremtményein? Nem, aki őzet és szarvast, halat és madarat, erdőt, virágot, évszakokat teremtett, az nem lehet Qonosz." Vissza