Narkózis

Előszó

Részlet a könyvből:

A lány ennivalóan csinos volt, redőzött, bő, a lába hegyéig omló harangszoknyájában, - ami a legdrágább, őzbarna bosztoni kelméből való, - hihetetlenül karcsú dereka fölött kecses és finoman formált felsőtestével, amely olyan volt, mint valami pompás virág kelyhe, ami most pattant elő bimbójából. Divatos, szép ruha volt ez, olyan, aminőt a diplomaták feleségei vagy a divatlapok eszményi nőalakjai, újabban pedig a modern, olcsó divatáruházak mintakollekciói hoztak Európából a minden fantázia nélkül való új-angol államokba. Az a ruha, amelytől titokban mindenki el volt ragadtatva - a puritánok minden bábeli felháborodása ellenére is, - aki csak tetszeni, hódítani vagy gyönyörködni tudott a női test diadalmas szépségében, amelyet jó ideje már, nem próbáltak méltókép keretezni, de mégsem tudtak megfosztani veszedelmesen vonzó bájától. Mert ez a forró szépség, mint a rétek frissenzöld, harmatos hajtása, puha csillámlással és üde teltséggel áttűzött a szemérem könnyű közönyködésen a mély és merész nyakkivágás gyöngyházfényű mezeje felé, ahol a selymesfehér bőr és a meleg, kerek hús kultuszának természetes temploma hívogatta az örök híveket.
A szép, fiatal teremtés azonban ebben a pillanatban szemmelláthatóan semmit sem érzett abból a benső ujjongásból és örömből, amit a szépség és jólöltözöttség tudata kelt a nőben. a szeme borús volt, ívelt szája bágyadt és hamvas arcán valami zavart szenvedés tükröződött. Sőt az ideges rángásban riadt feszültség, ájult rémület és meglepett felháborodás indult rohamra a szabályos vonások ellen. Mint valami foglyulejtett, királyi fenevad, mi ki akar törni ketrecéből, de a kegyetlen rács visszaparancsolja, járkált fáradhatatlanul és szünet nélkül puha macskalépéseivel fel és alá a szőnyegborította szalónban. A vendéglátó háziasszonyt várta, bizalmas anyai barátnőjét és jóakaróját, akihez segítségért fordult most... Vissza