Napvirágok

Előszó

Kedves Olvasó!
Ez a könyv gyötrődések könyve, olyan emberek - a szociális segítők - küzdelmét osztja meg velünk, akiknek munkája és élete másokéhoz nem hasonlítható. A segítő munka során az ő viszonyulásuk a támaszra szoruló emberhez többet igényel, mint együttérzést. Ők át is élik - gyakran végigszenvedik - a másik ember elesettségét. Nem csupán megértői a helyzeteknek, hanem a „megoldás kulcsai", a kliens mellett állva részesei egy ölelő és taszító társadalmi közegben egy olyan folyamatnak, ahol ő maga is konfliktusba kerül írott és íratlan szabályokkal, hivatalokkal, gyakran önnön lehetőségeivel, saját életével. Eközben folyton a felszínen kell tartania, saját erejéhez és értékeihez kell visszavezetnie azt a személyt, akitől nemegyszer még ő is sebeket kap. Vállalt feladata szerint fel kell oldania mindazon ellentmondásokat, belsőket, személyközieket és - ha ez nem túlzás - társadalmiakat is, amelyek lelökik és lent tartják támogatottját.
Ezt az ajtónyitogató életet sokszor kíséri kudarc. De tudható, hogy a vágyott s legegyszerűbb megoldás végtelenül emberi. Olykor csak egy szó, egy kézfogás, egy biztatás azoknak, akiket már leírt a család, a hivatal, az egész környezet.
A szociális munkás azonosul a másik ember vívódásaival még akkor is, ha felelőtlenség, önsorsrontás húzódik meg az elrontott, utcára kitett életek történetében. Azonosul a szorongatott helyzetében agresszívvel is, hiszen ő ilyen esetben sem válogathat. Legfeljebb a módszer, a megközelítés változhat, a segítő attitűd soha.
Vissza