Napút 2008. augusztus

Előszó

Részlet:
"Az E/x/KSZPANZIÓ/k minden emberire kiterjedő, táguló és "hódító" nemzetközi kortárs művészeti találkozó(k). Az előadók: költő, zenész és képzőművészperformerek, valamint irodalomárok, filozófusok, rendezők, színjátszók és közönségük 1989 óta változó helyszíneken, a váci Görög templom kiállító-hajójából "kievezve" a Pilisen, a Naszály-hegyen, a Dunakanyaron, a Börzsönyön át az Ipoly magyar-szlovák határvonalán a Vepor-hegység, azaz a forrásvidék irányába tartva, a Kárpát-haza legpoétikusabb segletére, a Dunakanyarra most épp visszaköszönve együttesen tesznek "kísérletet" arra, miként válthatnak a kortárs művészetek valóságosan is az élet meghatározó: formáló, avagy deformáló, az ország és műfaji határok átjárhatóságának megteremtésével mindennapi létünk építő, organikus részévé. Ezek a lázas alkotói próbálkozások egy olyan korban történnek, amikor a művész és közönségének kapcsolata hagyományos értelemben már aligha létezik, klasszikusan vagy épp korszerűen pedig szinte már alig értelmezhető. Vagy ha mégis akkor talán úgy, abban a formában, ahogyan az a huszadik esztendejébe érkező E(x)kszpanziókon történt, történik.
Ezeket az évente ciklikusan ismétlődő, többnyire két-három napos avantgárd nemzetközi művészeti találkozókat, performansz fesztiválokat Nagy Pál Az irodalom új műfajai című munkájában - az ELTE Btk. Magyar irodalomtörténeti Intézetének jegyzete - európai léptekkel mérve is korszakos kortárs művészeti: irodalmi, színházi, képzőművészeti, zenei értékként tartja számon, az Új Magyar Művészeti Lexikon közlésével egybehangzóan. Ugyanakkor, kiemelkedően fontosnak értékeli az E(x)kszpanziók poézisben folyamatosan megtett útjait a közelmúltban fiatalon elhunyt filozófus-esztéta, aki maga is ekszpanzista volt, Bohár András: Aktuális Avantgard: M. M. Hermeneutikai elemzések című tanulmányában." Vissza

Fülszöveg

"A Rjóandzsi kolostor kertje téglalap alakú, 9x23 méter. A fallal határolt kertben nincs egyetlen növény sem, a kompozíciót a hullámosra gereblyézett homokon álló tizenöt szikla - melyek egyszerre sehonnan sem láthatóak - és azok árnyéka adja." (Dede Balázs)
„A magyar költőnek pedig, ha haikut akar írni, szintén nem rendelkezvén ezeknek a szimbólumoknak a jelentésével, olyan műveket kell írnia, amelyek megfelelnek a műfaj verstani kritériumainak (5-7-5 szótagos kis strófa), műfaji kellékeiből pedig meg kell kísérelnie megvalósítani a megvalósíthatókat... Tragikum, abszurd, paradoxon, szójáték, lírai kép - nem zárják ki egymást Nagy Zopán haikuiban. megférnek abban a műfajban, aminek lényege, hogy az élet teljességét mutassa 17 szótagban." (Szepes Erika)
"A szavak - pusztán szavak. Mindaz, amit kimondunk, vagy más módon közlünk, sosem adhat teljes, valódi képet arról, ami bennünk van. Még egy egyszerű tárgy, egy toll, egy könyv se ugyanaz nekem, mint annak, aki mesél róla. Benne foglaltatik ugyanis minden előzménye, a múltja - események, okok és okozatok egész hálózata. Egyetlen toll, egyetlen virágszirom magában foglalja a mindenséget. A zen - többek között - igyekszik olyasféle kommunikációval élni, mely túlmutat a formán, lélektől lélekig szól." (Ivánovics Beatrix)
"A Magvető Kiadó Novellárium sorozatának keretében Bánki Eva, Erdős Virág, Vida Gábor és Nagy Koppány Zsolt kortárs alkotóként hasonló körülmények között kellett hogy kijelöljék saját írói pozíciójukat, hagyományhoz való viszonyukat. Mind a négyen egy erősen terhelt, réginek mondható műfaj jelenkori művelői; természetesen szövegeik is számot vetnek ezzel a helyzettel - némelyik határozott viszonyítási pontokat is kijelölt, némelyik csak sejteti azok meglétét." (Parragi Zoltán) Vissza