Naptár 1985

Előszó

Békés, boldog új évet kívánni az alkalomszerű gesztuson messze túlmutat: egyetemes emberi igényt és ragaszkodást fejez ki a háborítatlan élethez, a biztonságérzethez és a boldoguláshoz - egyáltalán az értelmes létezéshez. Szilveszterkor, újév táján a meghitt családi, rokoni, baráti együttlét mikrovilágából ki-kitekintünk a makrovilág dolgaiba is: a családi vagy munkahelyi számvetésekből, kisebb-nagyobb örömeinkből az ország és a nagyvilág eseményeire is. Ennek a bensőséges szokásnak tesz eleget a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat is az évenként megjelenő naptárával. Idén az alábbi bevezetőben azzal a felelősségérzettel, hogy legalább tíz- és tízezrek eszéhez és szívéhez szól. Tesszük ezt az ilyen alkalommal kikívánkozó mondanivaló nagyobb nyomósításával, azonos vagy rokon gondolataink, közös dolgaink-gondjaink mélyebb átérzésével. Annál is inkább, mert 1984 szilveszter éjjelén nem csupán az egyik év váltja a másikat, s remélhetőleg nem puszta megszokásból emeljük koccintásra poharunkat, hanem egyszersmind a kiemelkedő jubileumokra való emlékezésül is. Mindenekelőtt a fasizmus fölött aratott világtörténelmi jelentőségű győzelem és felszabadulásunk negyvenedik évfordulójára, megváltozott életünkre gondolva emlékezünk. S minthogy szabadságunk négy évtizede egyúttal kontinensünk huszadik századi leghosszabb békeideje is, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki Záróokmánya aláírásának tizedik évfordulójáról ugyancsak illik megemlékeznünk. E jubileumok egybeesése nem véletlen, aminthogy a bennük ünnepélyes méltatásra kerülő korszakos események közötti összefüggést sem foghatjuk fel esetlegesnek, még kevésbé jelképesnek. Lényegüket tekintve a történelmi szükségszerűségektől meghatározott fejlődés, korunk legnagyobb hatóerejű kontinuitása nyilvánul meg bennük, s mint ilyeneket ünnepeljük őket. Tudva tudjuk, hogy az apokaliptikus méretű második világháborúból, amelyben nemcsak hadseregek, fegyverek, hadi technika és gazdasági erők, hanem mindenekelőtt társadalmi eszmék és rendszerek csaptak össze, a szocializmust megtestesítő Szovjetunió került ki politikailag és morálisan is igazán győztesen mint az emberi haladás akkor is, ma is legfőbb ereje. Ezt az azóta eltelt évtizedek világpolitikai fejleményei is cáfolhatatlanul igazolják. A nemzetközi események pozitív befolyásolásában, az egyetemes emberi, végső soron a történelmi haladás elősegítésében a Szovjetunió mindig meghatározó szerepet töltött és tölt be ma is. Elsősorban a szocialista világrendszer létrejöttében és szilárdításában, a gyarmati rendszer széthullása után minden imperializmusellenes felszabadító és függetlenségi mozgalomnak, de az elnyomás és kizsákmányolás bármilyen formája ellen vívott osztályharcoknak mindenkori ösztönzésében, internacionalista támogatásában s nem kevésbé a ma már az egész földkerekségre kiterjedt békemozgalmak kibontakoztatásában és erősítésében. Az említett évfordulók okán, de a négy évtized során lejátszódott kiemelkedőbb hazai és nemzetközi események felidézésével is van hát min gondolkodnunk így újév táján. Legalább az okozati összefüggéseken s azok láncolatában saját sorsunkon, helyzetünkön - múltunkon, jelenünkön, jövőnkön. Mert csak múltunkat vállalva és szükséges konzekvenciáit levonva, mai átgondolt és hasznos tevékenységünk alapján lehetünk képesek közös jövőnkön is eredményesen munkálkodni, további sorsunkat magunk is formálni. Ez jogunk és kötelességünk is egyszerre. Vissza