Előszó
Magyarország hegyekkel övezett, történelmi városában, Egerben születtem 1934-ben. Mamám tüzes magyar vére keveredik apám lengyel arisztokrata vérével ereimben. Soha nem láttam őt, hisz...
Tovább
Előszó
Magyarország hegyekkel övezett, történelmi városában, Egerben születtem 1934-ben. Mamám tüzes magyar vére keveredik apám lengyel arisztokrata vérével ereimben. Soha nem láttam őt, hisz születésemkor már négy hónapja örök álmát aludta, de mamám emlékeiből csodálva szerettem. Tudtam, hogy újságíró volt, hogy járta a világot, agyonolvastam a Kereszténység fáklyája című, Magyarországról írt könyvét.
Mamám, nagyszüleim, nagynénéim, nagybátyáim jóságos szeretete, bátyám, unokatestvéreim társasága tette széppé gyermekkoromat. Délelőtt magyar, délután lengyel iskolába jártam, a magyar állam nagylelkűségére máig büszke vagyok, hogy a második világháború lengyel hadifoglyait szabad emberként kezelte, kijárhattak a táborból, utánuk menekült családjaik számára lengyel iskolát nyithattak Egerben.
Polgáriba az angolkisasszonyok zárdájába írattak, értékrendjük szerint ők nevelgettek egészen deportálásukig. Az ő életfelfogásuk segített életem nehezebb éveit derűvel viselni.
Mert jöttek azok az évek.
Már az első gimnáziumi osztályból kizáratott a suszterból lett tanfelügyelő, az állam ellenségének nyilvánítva. Mezítlábas Grófkisasszony nevemhez hűen nagyszüleim szőlőit segítettem művelni, míg azt is el nem vették. Akkor már téglagyári munkás voltam, s más hasonló helyeken dolgoztam tizennyolc éves koromig.
Nagyanyám barátnőjétől, angyali lányaitól jött ekkor segítség, akik otthont nyújtottak Budapesten, villamoskalauzként dolgoztam, s leérettségiztem a dolgozók esti gimnáziumában.
Vissza