Napról napra végig az Ószövetségen

Előszó

KEZDETBEN ISTEN. Ezek a fenséges szavak vezetnek be bennünket az isteni kijelentésnek abba a hatalmas örökségébe, amelyet ÓSZ-nek nevezünk, 2Kor 3,14. Itt Isten igazi bölcsességét látjuk, Isten Izraelre bízott sokféle kiváltságának egy részét, Róm 3,2.
Ebben nyomon követhetjük a történelem menetét, attól kezdve, amit történelem előtti időknek neveznek, addig, amit poszt-exilikus (Babiloni fogság utáni) időknek hívnak. Első helyen Isten és a teremtés szerepel, 1Móz 1-2. Ezt követi a bűn és a halál bejövetele a világba, 1Móz 3, majd folytatódik a történet az ember elbukásától az özönvízig, amely alatt Isten ítélete áradt ki a földre, 1Móz 4-9. Az özönvíz utáni újrakezdés az ember újbóli eltávolodásához vezetett Istentől, a nemzetek kialakulásához és a nyelvek összezavarásához, Ábrahám és legközvetlenebb leszármazottjai elhívásával együtt, 1Móz 10-45. Ezt követi Jákób és családja Egyiptomban, Izraelnek, mint nemzetnek megjelenése, kiszabadulása és kivonulása Egyiptomból, 1Móz 46-2Móz 15. Ezután eljutottak a Sínai-hegyhez, ott megkapták az első (Ó) szövetségi kijelentést, és megkezdték zarándokútjukat és pusztai vándorlásukat, 2Móz 16-Józs 2. A Jordánon átkelve Izráel belépett az országba Józsué vezetésével. A győzelmeknek ezt az időszakát szomorú bukások követték, és kiáltás Isten szabadításáért a bírák ideje alatt, Józs 3-l1Sám 7. A monarchia ideje következik, amikor a 12 törzs egy király alatt egyesül, 1Sám 8-1Kir 11; majd utána a nemzet két királyságra szakad, 1Kir 12-25. A történet nagy része ezzel párhuzamosan a Krónikák könyveiben is megjelenik, beszámol a nemzet szomorú hanyatlásáról, amely az asszír-babiloni fogsághoz vezetett. Végül a nemzet egy része visszatért országába, amikor Cirusz méd-perzsa uralkodó ezt lehetővé tette számukra, a többség azonban úgy döntött, hogy marad a többet ígérő, bár idegen környezetben, 2Krón 36,22; Ezsd-Eszt.
Az üdvtörténetnek ezen a feljegyzésén keresztül végighúzódik a prófécia kibontakozása Ezsaiástól Malakiásig. Itt az eszkatológia és apokalipszis alapjai vannak lefektetve, a hívő ember számára inkább optimizmust sugallva, pesszimizmust sugározva azonban a világ hatalmasságainak, sőt általában a Föld lakóinak. Miután a pogány világbirodalmak fokozódó isteni beavatkozás hatására megszűnnek, Isten királysága következik el a földön, amikor Siont úgy nevezik majd, hogy Jahve-Shammah, „ott van az Úr", Ez 48,35. Ennek az alapvető hangulata egyfajta sóvárgás az eljövendő dicsőségre. Vissza