Napról napra a szentatyával

Fülszöveg

Különböző környezetben, és leginkább az ifjúsági mozgalmakban megfigyelhető az ima értékének újbóli felfedezése. Ismét felszínre kerül az ima mélyen emberi és bibliai értelme: a kapcsolatteremtés Istennel, megnyílni az ő akarata előtt magunkért és másokért, az eredeti szegénységhez való visszatérés, illúziók nélkül, a végtelen isteni gazdagság színe előtt. Ezekben a sajátos mozgalmakban megérthetjük - amint azt a Sienai Szent Katalin modotta - hogy nem "tőlünk" származika az életünk, hanem attól kaptuk, "Aki van". Az ima a szentek egyik legmagasztosabb tevékenysége a mennyei Birodalomban, Krisztussal, Isten Szentjével kezdődően. Az Újszövetségben bizonyosságot kapunk arról, hogy Jézus soha nem szűnik meg imádkozni és közbenjárni értünk az Atyánál. (Jn 14,16) A Zsidókhoz írt levélben pontosítja Pál, hogy Jézus "mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk" (Zsid 7,25) Krisztusnak ez az imádkozó és üdvözítő magatartása nemhogy nem zárja ki, hanem megköveteli az imát a hívőktől és a szentektől, akiknek vele egységben - kell könyörögnünk a megváltás kegyelméért saját maguk és mások számára.
Csodálatra méltó isteni rendelkezés! Az ima világosítja meg és tartja fenn a történelem folyamatát és testvéreink sorsát! Jele az emberek szolidaritásának és kölcsönös segítség nyújtásának, hogy fel tudják magukat ajánlani, amennyiben készen állnak arra, hogy Isten terveit beteljesítsék!
II. János Pál pápa Vissza