Előszó
Részlet:
"Biharban is széthangzott a nóta: «Állj ki magyar, ha van lelked: Váltsd be régi becsületed. - Állj még Buda, él az Isten: Rácz nem uralkodik itten! Éljen a haza!»
1848 nyarán volt:...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Biharban is széthangzott a nóta: «Állj ki magyar, ha van lelked: Váltsd be régi becsületed. - Állj még Buda, él az Isten: Rácz nem uralkodik itten! Éljen a haza!»
1848 nyarán volt: csunya meleg idő! S a bolondok még fűtöttek is mellé! Ágyukkal. - Égő falvaknál melegítették a tenyereiket.
No de, ha az ördög nem alszik, az Isten meg mindig ébren van. Ez is igaz.
Ebben bíztunk mi is. - S csak vártuk, csak vártuk, hogy mikor küldi már segítségünkre azt az öldöklő angyalát, a ki Senakérib királynak százötven ezer emberét egy éjszaka megölte: mig utoljára rájöttünk, hogy de édes magyarom, magadnak kell azt levágni, ha azt akarod, hogy megszabadulj tőle; igy aztán nem sokára felváltotta az elébbi nótáinkat ez a másik:
«Kalapomon nemzeti szin rózsa,
Ajakamon kedves babám csőkja!
Ne félj babám, nem megyek világba,
Nemzetemnek leszek katonája.»
Ez már aztán ért valamit.
Csak úgy tódult a honvédzászlók alá a fiatalság."
Vissza