Előszó
„Non enim erubesco Evangélium Virtus enim Dei est in salutem omni credenti!" (Rom. I. 16.) Ennek a szent páli szózatnak a mély átérzésével bocsátom útnak e munkámat!
Nem szégyenlem, hogy nekem reményem, örömöm, erőm csak Krisztus s az Anyaszentegyház, ami az Evangélium kristallizatiója, azért hozzá tapadok érzelmeimmel, belekapcsolódom elmém erejével, rajta csüngök s belőle szívom az Élet italát; azt a Virtust, ami a fölsőbbrendű életnek vére, agya, csontja, gerince, azaz mindene!
Az Evangélium az - Virtus; az Isten virtusa! - Birokra száll az Úr, hogy a földet nyűgbe verje, de nem lánccal, nem vaskapcsokkal, nem fegyverrel, nem az elme eltompításával, hanem szellemmel, - Evangéliummal ! - Fék hát ez, - az alárohanó életszekerén; abroncs, - a tiszta élet edényén; oszlop ez, - a géniusz boltíve alatt; melegség ez, - a glecserek, tundrák világában; fölfakadások, - a nagy Szaharákban; világosság, - a nagy bizonytalanságok, tévelygések, érthetetlenségek között; a hős homlokán, - laurus; a békességre igyekvő kezében, - olajág; a baktériumokkal szemben, - szérum; kenet, balzsam, vigasz, lelkesedés, forma, szín, illat, szóval minden, ami erő, ami szépség, fönség, ami élet, azaz ami - Virtus Dei!
Vissza