Nappali lepkék

Előszó

Ebbe a csoportba tartoznak mindazok a lepkék - a rend legjobban ismert képviselői, a közismert "pillangók" -, amelyeknek csápja a hegye felé oly módon vastagszik meg, hogy kisebb-nagyobb mértékben bunkószerűnek látszik, azonkívül az elülső és hátulsó szárny között mindennemű akasztó vagy összekapcsoló szerkezet hiányzik (ezért egyes szerzők Eleutheroptera - Szabadszárnyúak név alatt foglalják összeőket). Nedvek felszívására jól fejlett pödörnyelvük van, pontszemük nincsen, erezetük szinte kivétel nélkül teljes, legfeljebb egyes r ágak hiányozhatnak (néhány Pieridae és Papilionidae nemben), az m1 mindenkor az r főághoz, az m3 a cu főághoz csatlakozik. A hátulsó szárnyak is mintásak, s rajzolati elemeik lényegükben az elülső szárny mintázatának a másai, vagy legalábbis összhangban vannak velük.
A nappali lepkéket bizonyos alkati sajátságok alapján 2 csoportra osztják. A Grypocera csoportba a busalepkék (Hesperiidae) tartoznak; a fajok csápbunkójának szerkezete annyiban tér el a többi nappali lepkékéétől, hogy csúcsa meggörbült, apró hegyben végződik, fejük és testük nagy, vaskos, minden erük szabadon ered a sejtből. A hernyók Stemmatoncopoda alkatúak, azaz lábaikon a kapaszkodótüskék koszorú alakban helyezkednek el, összszőtt vagy összehúzott levelek között élnek, s bábjuk többé-kevésbé laza gubóban helyezkedik el. A Rhopalocera (valódi bunkóscsápúak) csoportjába tartozó többi nappalilepke-családok fajain viszont a csáp vége teljesen bunkó alakú vagy legalábbis visszafelé görbülő horog nincsen rajta, fejük aránylag kicsi, testük karcsú, az erezetben csaknem mindig vannak nyélen ülő erek. A hernyók Harmoncopoda alkatúak, azaz a lábakon patkó alakban helyezkednek el a kapaszkodótüskék, a hernyók majdnem mindig szabadon élnek, s bábjaik nem fekszenek szövedékben... Vissza