Napot görgető dzsungelek

Fülszöveg

„Önmagunkról vallunk, bármiről szólunk is. — Utazásaink, melyeket a világban teszünk, alappal szolgálnak s ösztönzőleg hatnak a mind teljesebb önmegvalósításra.
Az utazó regisztrálja a látottakat, összeveti egymással a különféle történéseket, ugyanakkor azonban át is lényegíti őket: így válhatnak ezek idővel mások számára is élménnyé, útikönyvek olvasása közben. Korunk utazójának könnyebb s egyszersmind nehezebb a dolga, mint a század elején vagy még régebben utazóknak. A térkép fehér foltjai elszíneződtek, az információs hálózatok terebélyesedése s a légiközlekedés összezsugorította a Földet.
A modern világutazónak összehasonlíthatatlanul tájékozottabbnak kell lennie, mint a letűnt századok vállalkozó szellemű világvándorainak. Környezetünkről, világunkról, közel és távol, rengeteget, úgyszólván mindent tudunk. S ez a mindentudás nemcsak egyes tudósprofesszoroknak a sajátsága.
Utazónak lenni, tekintetbe véve a fentieket, korántsem egyszerű dolog. —Annál csábítóbb.
...Valahányszor Indiát idézem, szantálfüstölőt gyújtok írószobámban, s egyszeriben Keleten találom magam: dzsungelek, csúcsos építmények, tengerek és havasok szédítenek, érzékeimben felhördül a tigris, surran a leopárd, achátbőrű lányok fogsora villóz.
Fürdőzöm újra Ázsia ege alatt: kószálok kókuszos erdőrengetegek mélyén, részt veszek éjszakai szertartásokon, melyek misztikus őskorról regélnek, egy vagyok királlyal és kéregetővel — sohasem esem kétségbe a holnap miatt." Vissza