Előszó
Részlet a kötetből:
"Szép dolog az ifjúság; az élet tavaszán kiszáll, megkoszorúzva, mint az athéni flotta, hogy Sziciliát és Enna kedves mezőit meghódítsa. Hangosan mondják Neptun papjai az...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Szép dolog az ifjúság; az élet tavaszán kiszáll, megkoszorúzva, mint az athéni flotta, hogy Sziciliát és Enna kedves mezőit meghódítsa. Hangosan mondják Neptun papjai az imát; az italáldozatokat arany serlegekben nyújtják; a tengerparton szorongó tömeg egyesíti imáját a tengerészével: Apolló himnuszát éneklik, mialatt a vitorlák a ragyogó reggel szellőjétől dagadnak. De alig érik el Alkinous szigetét, már eltűnik az illúzió. A száműzött Alkibiades hazájától távol hal meg, nyilaktól átfúrtan Timandra kebelén. Első reményei társainak, most már syrakusai rabszolgáknak, semmi se maradt, mivel bilincseik súlyát könnyítsék, csak Euripides néhány verse.
Látták ifjúságomat, amint a partokat elhagyja. Nem volt olyan szép, mint Alkibiadesé, ki Aspasia térdein nőtt fel; de - Isten látja - megvoltak a maga megszentelt órái, vágyai és álmai. Ezeket az álmokat leírtam: ma, mikor oly sok tévelygés után visszatérek a földre, csak igazságokról van írnivalóm, melyek oly szomorúak, mint öregségem. És ha néha mégis hallatom lantomnak húrjait, ezek már a költő utolsó harmóniái, ki az életütötte sebekből gyógyulni s az évek járma miatt vigasztalódni akar.
Ismeretes, mily változatos volt életem utazásaim és katonaéveim idején ; ismerik irodalmi tevékenységemet 1800-tól 1813-ig, addig az évig, mikor engem a Valié aux Loups-ban hagytak, mely még az enyém volt, midőn politikai karriérem kezdődött. Ezt a karriért később le fogom írni, de előbb vissza kell térnem néhány fontos eseményre, melyeket átugrottam, mialatt csak saját munkáimmal és saját élményeimmel foglalkoztam: ezek az események Napoleonra vonatkoznak. Forduljunk tehát hozzá, beszéljünk a hatalmas épületről, mely álmaimon kívül jött létre."
Vissza