Második kötet | |
A császár | |
Az 1.fejezet tanúsága szerint a császári méltóság meglepetést kelt világszerte, s Beethoven annyira rossz néven veszi, hogy hősi szimfóniáját az Eroicát, inkább Lobkowitz hercegnek ajánlja, mint a császárrá züllött "forradalmárnak". Felvonul a Nagy Hadsereg Boulogne térségében, de még ma sem lehet biztosan tudni, hogy Napoleon komolyan akarta-e megtámadni a tengeren át Angliát. Az egykori kis korzikai éhenkórász Párizsba rendeli a pápát a koronázásra, de a koronát saját maga teszi a fejére, és ő koronázza meg Jozefint is, megkímélve őszentségét a szertartás fáradalmától. A családi veszekedések elől Napoleon háborúba menekül, de a Nagy Hadsereget a francia tengerpartról kelet felé indítja el | 7 |
A 2.fejezetben egymást érik a hadi csodák. Napoleon tönkremeneteli Mackot, elfoglalja Ulmot. De október 21-én Nelson Trafalgarnál megsemmisíti az egyesült francia-spanyol hajóhadat. Nelson maga elesik, de Angliának már nincs szüksége rá. Napoleon Austerlitznél vigasztalódik, s végrehajtja "stratégiai csodatettét" (Engels), s nevezetes hadparancsában joggal elégedett a katonáival | 63 |
A 3.fejezet semmi kétséget nem hagy az iránt, hogy Napoleon az európai szárazföld korlátlan ura, aki a pápával is úgy vitázik, mint fölöttese. Közben világtörténelmi jelentőségű fattyú születik: a kis Léon, akinek esetleg a császár az atyja. Őfelsége a maga módján megoldja a zsidókérdést, aztán hadba vonul a poroszok ellen | 120 |
A 4.fejezetben különös fordulópontra bukkanhatunk, s ez nem más, mint Eylau. De itt még nem tartunk, előbb dícsérjük meg a császárt, aki hatalmas seregével tönkrever Jénánál egy kisebb létszámú porosz haderőt, továbbá Davout tábornagyot, aki Auestadtnál legyőzi a porosz főerőt feleannyi katonájával, mert még Bernadotte sem sietett segítségére. Napoleon kihirdeti a végzetes szárazföldi zárlatot. Lengyelországban találkozunk a történelmi romantika gyöngyszemével. Walewska Máriával, Napoleon pedig nemcsak vele, hanem az oroszokkal is Eylaunál s szörnyű mészárlás után alig sikerül kicsikarnia egy keserves döntetlent. Megszakad a páratlan diadalsorozat | 170 |
Az 5.fejezetben Napoleont óriási munkában látjuk: egy megfogyatkozott, csalódott, a felbomláshoz közel álló sereget kell alkalmassá tennie a következő összecsapásra. Egy osteropei pajtából irányítja Európa ügyeit. Aztán nehezen, de győz Friedlandnál, majd összebarátkozik Sándor cárral Tilsitnél, a nyemeni tutajon. A vásári politikai esemény a "Tilstit Mű" néven kerül be a világtörténelembe. Napoleon barátságot ajánl fel Sándornak, de a cár tengerszorosokat szeretne | 232 |
A 6.fejezetben a Tilsitből hazatérő császárt félistennek kijáró ünneplés fogadja, sőt az istenítést már császári katekizmus szolgálja. De nincs igazi béke, hiába folyik rengeteg közmunka Franciaországban. Az angolok nem omlanak Napoleon lába elé, elragadják a dán flottát. Gyűlnek a viharfelhők az ibér félsziget fölött, a családnak egyre több trón kell, s Napoleon súlyos hibákat követ el. Megmutatkoznak a "spanyol fekély" első jelei | 288 |
A 7.fejezet olvasása közben joggal csóválhatjuk a fejünket. Lucien, Brumaiere hőse elmenekül zsarnok bátyja elől, és angol fogságba kerül, ahol a költészetnek szentelheti minden idejét. Olyan undorító társasággal vagyunk kénytelenek megismerkedni, mint a spanyol királyi család, és Godoy, de a "bayonne-i gaztett"-et semmi sem menti. Ki tudja, hogy miért József és miért nem Murat lett a spanyol király? A spanyolok fellázadnak, fényes papi segédlettel. Megszületik a gerillaháború, (Kis háború) fogalma. Dupont tragikus vereséget szenved, Napoleon sírva fakad, József elmenekül. És megismerkedünk egy új angol hadvezérrel, Sir Arthur Wellesleyvel, a későbbi Lord Wellingtonnal | 322 |
Magától értetődik hogy a 8.fejezet oroszlánrésze ezzel a furcsa angol-ír hadvezérrel foglalkozik, elvégre nem mindegy, hogy milyen úton jut el végülis Waterloo alá. Ez az ember minden akar lenni, csak katona nem. Pap, üzletember... ehhez volna kedve. De pénzért vettek neki rangot, s végül Indiában alkalma van kitűnni. Aztán az ibér félszigetre rendelik, újfajta hadászattal legyőzi Junot-t, de az öreg tábornokok engedik elvonulni a francia hadvezért. Wellesley egyenlőre hazamegy. Napoleon elhatározza, hogy személyesen siet Spanyolországba rendbe hozni a katasztrófális helyzetet, de előtt Erfurtba rendeli Európa uralkodóit | 369 |
A 9.fejezetből az derül ki, hogy Napoleon jobban megértette magát Goethével, mint Sándor cárral. Talleyrand elárulja Napoleont, merő hazafiságból (mint később bizonygatta). A cár nem kap tengerszorosokat, a császár nem kap orosz feleséget, csak uralkodói csókokat adnak egymásnak. Napoleon Spanyolországba száguld, végigtapos a lázongó országon, csak éppen elmulasztja megsemmisíteni a brit expedíciós hadsereget, holott erre módja lett volna. Idő előtt elrohan haza - ma sem tudni pontosan miért. Igaz az osztrákok "Bosszú Austerlitzért!" jelszóval harciasan készülnek a császár hátbatámadására. | 414 |
A 10.fejezetben látni lehet, hogy ahol nincs ott Napoleon már bajok vannak. Ez magyarázza az osztrákok kezdeti sikereit. Regensburgnál maga a császár is megsebesül, s ez majdnem vakrémületet okoz. De a császár újra nagyszerűen verekszik egyik fényes győzelmét a másik után aratja, ám az elemekkel nem bír. A megáradt Duna elsodorja a rögtönzött hidakat Aspern és Essling előtt. Napoleon elveszti a csatát és Lannes-t. Sír. Aztán összegyűjti mindenhonnan katonáit, letartóztatja az őt kiátkozó pápát, s királyt szeretne adni Magyaroszágnak. Híres kiáltványának alig van számottevő visszhangja. Jenő leveri Győrnél az utolsó magyar nemesi felkelés haderejét. Napoleon géniusza győz ugyan Wagramnál, de rettenetes véráldozatok árán. Aztán egy kis hír: Wellesleyt újra az ibér félszigetre küldik | 461 |
A 11.fejezet olvasás közben megint bámulhatunk a történelem törvényszerűségén. Wellesley ugyanis majdnem hajótörést szenved a tengeren. Egy Staps Frigyes nevű fiatalember erőszakos halált hal, majd Napoleonnak újabb fia születik: Walewski Sándor. Napoleon törvényes gyermek után vágyik, elválik Jozefintől és feleségül veszi Mária Lujzát. Bernadotte svéd trónörökös lesz, Lajos viszont megszökik a holland trónról. A szárazföldi zárlat egyre több léket kap, süllyed a Tilsiti Mű. Napoleon közel egymilliós sereggel megtámadhatja Oroszországot. | 512 |
A 12.fejezet, azaz, az oroszországi hadjárat nem sok jóval kecsegtet. Még nincsenek harcok, de már pusztul a hatalmas hadsereg. Akár tervszerűen vonul vissza az orosz hadsereg, akár menekül, mindenképpen rossz a császárnak, aki Nagy-Lengyelország feltámasztása és az orosz jobbágyfelszabadítás helyett "testvérével", Sándor cárral szeretne egyezkedni. A szmolenszki pokol után is tovább vonul a tarka Nagy Hadsereg. Az új orosz főparancsnok, Kutuzov herceg, folytatja a visszavonulást, majd megáll Borogyinónál. | 584 |
A 13.fejezet (szerencsétlen szám?) az óriások viaskodásával a borogyinói csatával kezdődik. Felejthetetlen történelmi kép, de közel százezren élik túl. Napoleon győz, de nem eléggé. Kutuzov serege maradékával elvonul, feladja Moszkvát, s Napoleonnak nemsokára a Kreml egyik ablakából nyílik alkalma gyönyörködni a felgyújtott város fenséges látványban. Egyoldalú levelezést folytat a cárral, követet küld Kutuzovhoz, aztán egy kis csetepaté (Tarutino) meggyőzi arról, hogy - mennie kell. Megkezdődik a "kivonulás" Moszkvából | 620 |
A 14.fejezetben a szerző megkísérli leírni a visszavonulás leírhatatlan borzalmait, amelynek során elsősorban nem is Napoleon, hanem Ney a "hősök hőse" tűnik ki a mostohagyermekek mintaképe, Jenő. De Berezinánál Napoleon is hadi géniusza tetőfokára emelkedik, reménytelennek látszó helyzetben. Közben odahaza majdnem sikerrel jár a Malet-féle összeesküvés. Napoleont szörnyen elkeseríti ez a hátbadöfési kísérlet, s elhatározza hogy hazamegy. Elhagyja a Nagy (?) Hadsereget, miután megfogalmazta a híres 29. hadijelentést, amelyben burkoltan ugyan, de mindent elmond az oroszországi katasztrófáról, viszont megnyugtatja a világot, hogy ő maga kitűnő egészségnek örvend | 669 |
A 15.fejezet olyan eseményeket tartalmaz, amelyekről nem nehéz kitalálni, hogy elsősorban előkészületek a következő véres összecsapásokra. Napoleon tárgyal, politizál, bírál, de elsősorban új hadseregét szervezi, s igyekszik felszerelni. Poroszország elpártolásánál mi sem természetesebb, sőt meghirdetik a "német szabadságharc"-ot, ami őszinte közönyt vált ki Kutuzovból. Wellesley aki most már Wellington, elfoglalja Madridot, majd visszamenekül Portugáliába. Megkezdődik az 1813-as hadjárat, amelynek lényegét Balzac jellemzi néhány szóval. | 713 |
A 16.fejezet egészen jól indul az örök bonapartisták örömére. A szövetségesek megrémülnek Napoleon lützeni és bautzeni győzelmétől. Aztán Metternich a nyolcórás híres drezdai párbeszéd során arra a következtetésre jut, hogy az oroszlán már nem a régi, bele lehet rúgni. | 759 |