Napnyugati őrjárat

Előszó

Részlet műből:

"Nyár végén Gödre akartunk utazni. De aztán meghívás érkezett Londonból s minden másképpen történt.
A meghívás formás volt és határozott, mindenképpen komolyan kellett venni. Rögtön válaszoltam, hogy lámpalázam van, soha nem voltam vendég. Az út, ez az egyszerű-bővített utazás Pestről Londonba, most egyszerre olyan jelentős vállalkozásnak tetszett, mint régebben egy hasműtét. Két éve nem jártam külföldön. emberek, akik ez időben a Semmeringről tértek haza, büszkén viselkedtek, mint egykor Peary. Szegények vagyunk, nincs pénzünk, nincs kedvünk, beavasodtunk valamilyen kényelmes-rosszhiszemű várakozásba. De a bankban udvariasak voltak; idegen pénzt még csak adtak volna; pengőt már nehézkesebben és kedvetlenebbül. Elutazás előtt tíz nappal természetesen "menekültem a betegségbe", tüszős mandulagyulladást kaptam; Göd esélyei emelkedtek; aztán nem fizetett valaki, majd megint nem fizetett valaki, a kutyát távollétünk idejére nem akarta senki elvállalni, a lapok háborút ígértek. Mi lenne, mégis, Göddel? Szégyellhetnéd magad, mondták, akiknek joguk volt ehhez; de nem tudtam szégyellni maga. Az utazás, minden nappal, amely közelebb hozta, kalandos vállalkozásnak tetszett. Nem az én dolgom, utazni... "Az ember felpattan a vonatra, másfél nap alatt odaér" - mondták. De én már nem szeretem az utazókat, akik "felpattannak a vonatra." számomra az utazás nemcsak "meghalni egy kissé", hanem "élni egy kissé"; minden változás gyanakvással tölt el. Semmit nem tudok már a "felpattanás" mozdulatával tudomásul venni, Egerbe is nyugtalanul utazom, a 75-ös villamosra is a kaland érzésével ülök fel; mindennek súlya van számomra egy idő óta, mindentől várok, valamit, néhány éve minden premier plan-ban jelenik meg nekem, az is, ha megharapott valakit a kutya, egy gázolás is, kiszakítva a napihírek közül, egy államférfi szószátyár beszéde is, egy verssor, a cselédem hasfájása is. Nem vagyok többé snájdig utazó, aki pattan és nyaka köré csavart kockás sálban, útisapkával fején, közönnyel és gyakorlottan bámul ki a vonatablakon. Nem is akarok az lenni többé. Lassan akarok élni; utazni is lassan akarok." Vissza