Előszó
A költő, vagy egyszerűen szólva a Beszélő,
a szavak szobrásza azzal kezdődik és abban áll,
hogy közös nyelvet talál -
megszólal és hangja rezonanciákat ébreszt,
'már én is mondtam volna'...
Tovább
Előszó
A költő, vagy egyszerűen szólva a Beszélő,
a szavak szobrásza azzal kezdődik és abban áll,
hogy közös nyelvet talál -
megszólal és hangja rezonanciákat ébreszt,
'már én is mondtam volna' érzést, mintha erre
már én is jártam volna, olyan ismerős e táj.
Bár ez ihletett szó nélkül nem tudom, ide találtam
volna-e valaha is. -
Mégis az ismertség, a bennem hangzó közös nyelv
a költői beszéd alapélménye.
A költő megajándékoz énem önnön valójával.
És mindig több annál, több mint amit elérhetek.
A költő gazdagít, ajándékoz. Többet ad a remélhetőnél
és sejthetőnél, mert a Valóság mindig megelőzi és
túlhalad a meglevőn.
A költő előttem jár - és vezet az igaz úton.
A Egyívású és az Idegen -
közös nyelvet beszél, rátalál magamnak is kimondatlan
önmagamra;
és a messziségből, a mégis oly fontos Titokból lép elő:
titokkal borítottan és ajándékosan.
Takács Gyula
Vissza