Naplójegyzetek 1956-1957

Előszó

Apám 1956-os naplója néhány éve, a padláson tárolt más témájú könyvek és iratok közül véletlenül került elő. Létezéséről nem tudtam: sokan kérdezték az évek során, hogy valóban nem maradt-e fenn naplója apámnak a forradalom napjaiból, és a logikus és igaz válaszom az volt, hogy valószínűleg nem, hiszen 1957 után éveken át tartani kellett attól, hogy esetleg olyan helyzetbe kerül Illyés Gyula is, hogy házkutatást tarthatnak nála, tehát talán le sem jegyzett semmit, ha igen, talán megsemmisítette. Ráadásul Illyés Gyula - saját vallomása szerint - rendszeres esemény naplót nem vezetett. Noha szokása volt naptáraiba, vagy apróbb papírcetlikre leírni egy-egy nap történéseit, mégis az annak idején még a Nyugatban, a Pesti Naplóban vagy másutt Naplójegyzetek címmel publikált és az aktualitásokhoz kapcsolódó szövegei is lényegében gondolatfutamok, rövid esszék. Ilyenekből állt össze a Magyarok című könyv; és a halála után nyolc kötetben összegyűjtött Naplójegyzetek is ennek a sajátos illyési műfajnak a példái.
Ezeket a nyolc kötetben, külön könyvként megjelent Napló jegyzeteket - amelyeknek lebilincselően érdekes kiegészítése lett ez a most előkerült rész - anyám állította össze apám köteteibe korábban be nem tett és időben odaillő lap-közlésekből és más, a hagyatékban talált, még kiadatlan följegyzésekből. Apám kézírással írt; a kézírásos eredeti szövegeket anyám gépelte le, és az említett nyolckötetes Naplójegyzetek sok följegyzését csak kötetbe rendezésük előtt tette át gépbe. Anyám a Naplójegyzeteknek az összeállításán apám halála után két-három évvel kezdett el dolgozni, és az 1956-os évet is magába foglaló második kötet 1989-es megjelenése előtt még szó sem lehetett volna arról, hogy apám, '56-ot tárgyaló naplója, a tények és vélemények őszinte föltárásával a nyilvánosság elé kerülhessen. Mert hiszen, ahogy azt 1956 november egyik napján apám megjegyezte: „Naplót írni, ez aztán a lehető legközvetlenebb valóságábrázolás. " És az a valóság a nyolcvanas évek végének kiadói cenzúráján nem ment volna át. Mégis fölteszem, hogy anyám nem szándékosan hagyta ki - minden arra történt utalás nélkül - az 1956. október 24. és 1957. január 31. közötti feljegyzéseket, hanem egyszerűen elfelejtkezett már arról, hova rejtették el annak idején - mintegy harminc évvel korábban - az eredeti példányát. Ezért történhetett meg, hogy nem hagyatkozott nekem sem a kézirat sorsát illetően. Vissza

Fülszöveg

Illyés Gyula mindeddig kiadatlan, lebilincselően érdekes '56-os följegyzéseit, papírlapokra írt naplóját 1957 elején elrejtették és csak 2014 áprilisában került elő. Az író lánya, Illyés Mária készítette elő kiadásra az anyagot, Horváth István közreműködésével, a forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára.
Az 1956. október 23-tól 1957. január 31-ig napról napra vezetett eseménynapló számot ad arról, hogy a költő hogyan élte át a forradalom és a korai megtorlások idejét, mint cselekvő és megfigyelő. Irányítója volt - Déry Tiborral, Németh Lászlóval, Tamási Áronnal és Veres Péterrel együtt - a forradalom egyik szellemi központjának, az írószövetség elnökségének. Részt vett a politikában a Petőfi Párt - a megújult Nemzeti Parasztpárt - egyik vezetőjeként, Bibó Istvánnal és Bisztrai Farkas Ferenccel. Tanácskozott Nagy Imrével, Tildy Zoltánnal és a forradalom más politikai vezetőivel. És ott tárgyalt az írói delegációk tagjaként a feszült, éles találkozókon a szovjet városparancsnokkal, vagy november 4. után a hatalmukat fokozatosan megerősítő kommunistákkal: Münnich Ferenccel, Kállai Gyulával és Tömpe Istvánnal. Történelmi jelentőségűek és forrásértékűek azok a jegyzetek, amelyekben megörökítette az ezeken elhangzottakat. Ezenközben szinte minden nap járta Budapestet: gyalog, biciklivel, sítalpon, vagy az ócska és állandóan lerobbanó Dongó-motorjával. Meghallgatta a társadalom legkülönbözőbb képviselőit, látta a várost, érezte hangulatát, és írói tehetsége révén mindezt igen érzékletesen meg is örökítette. Figyelemmel kísérte a forradalom külföldi fogadtatását. A följegyzések nemcsak az események előrehaladásáról adnak számot, hanem - mint a novellák, vagy a regények - a lelkek átformálódásáról is. Vissza