Fülszöveg
„Boldognak lenni annyit jelent, hogy minden egyes dologban találunk valami rejtélyeset, amit senki más nem vesz észre} vagyis valami szeretnivalót." (1958. december 4.)
Az Olvasó egy fiatal francia író különleges, költői szépségű naplóját tartja a kezében. Jean-René Huguenin, ahogy egyik méltatója mondja, „mint egy meteor száguldott át a francia irodalom egén". Regénye, a Kegyetlen part (1960) megjelenésekor Aragon és Mauriac a francia irodalom új nagy reménységét üdvözölték személyében. Autóbalesetben vesztette életét 1962. szeptember 22-én, a Párizs és Chartres közötti úton, Rambouillet mellett. 26 éves volt.
Huguenin 1936. március l-jén született Párizsban, egy orvosprofesszor gyermekeként. Tanulmányai mellett rendszeresen publikált cikkeket a legfontosabb irodalmi-művészeti lapokban. Mindvégig irodalmi igénnyel, kiadásra szánva készítette naplófeljegyzéseit, vetette papírra gondolatait a világról, művészetről, szerelemről, reményről, életről és halálról. Bepillanthatunk írói...
Tovább
Fülszöveg
„Boldognak lenni annyit jelent, hogy minden egyes dologban találunk valami rejtélyeset, amit senki más nem vesz észre} vagyis valami szeretnivalót." (1958. december 4.)
Az Olvasó egy fiatal francia író különleges, költői szépségű naplóját tartja a kezében. Jean-René Huguenin, ahogy egyik méltatója mondja, „mint egy meteor száguldott át a francia irodalom egén". Regénye, a Kegyetlen part (1960) megjelenésekor Aragon és Mauriac a francia irodalom új nagy reménységét üdvözölték személyében. Autóbalesetben vesztette életét 1962. szeptember 22-én, a Párizs és Chartres közötti úton, Rambouillet mellett. 26 éves volt.
Huguenin 1936. március l-jén született Párizsban, egy orvosprofesszor gyermekeként. Tanulmányai mellett rendszeresen publikált cikkeket a legfontosabb irodalmi-művészeti lapokban. Mindvégig irodalmi igénnyel, kiadásra szánva készítette naplófeljegyzéseit, vetette papírra gondolatait a világról, művészetről, szerelemről, reményről, életről és halálról. Bepillanthatunk írói műhelyébe, szemünk előtt születik meg a Kegyetlen part: a tovatűnt gyerekkor, a múló fiatalság, a nyár és az ősz fényben és árnyékban játszó regénye. Érdekes portrékat olvashatunk (Mauriac, Gracq, Sagan, Nimier), kirajzolódik a kortársak, barátok (Ph. Sollers,J.-E. Hallier; R. MatignonyJ.-P. Laurant) alakja. Egyikük, Yves Merlin állította, hogy nevének kezdőbetűi azt jelentik, „Je rends heureux" („Boldoggá teszek másokat"). Azok, akik ismerték, egy érzékeny, sebezhető és erős, nagylelkű, őszinte, intelligens emberre emlékeznek, aki hihetetlen akarattal küzdött, rendkívüli figyelemmel szemlélte a világot, szenvedélyes igényességgel írt, undorodott kora középszerűségétől, s végtelenül szerette az életet...
Vissza