Napló 1915-1916

Fülszöveg

Munk Artúrt (1886-1955), a vajdasági magyar irodalom jó nevű egyénisége huszonnyolc éves korában, 1914 július végén vonult be katonai szolgálatra. tizenöt hónapot töltött mint orvos főhadnagy a harctéren, amikor 1915 októberében egy vászonkötésű füzetet kapott nővérétől. ez az eső- és viharvert füzet tartalmazza helyenként meglehetősen nehezen olvasható feljegyzéseit, amelyeket az olvasó kezében tart.
Az első rész összefoglalja szerző élményeit a mozgósítás napjától az ajándék megérkezésének napjáig, a második az 1915 novemberétől 1916 tavaszáig terjedő időszak eseményeit, a harmadik pedig az orosz hadifogságban töltött éveiről és 1921-ben történt hazatérésnek körülményeiről szól.
Munk Artúr naplója nem történelmi és irodalmi szándékkal íródott. Háborús élményeit azért rögzítette, "hogy késő vénségére legyen mit olvasniuk unokáinak". Meggyőződésünk, hogy könyvünket a szabadkai orvos író szellemi rokonai ma is ugyanolyan érdeklődéssel és élvezettel fogják olvasni, mint ahogyan az elmúlt évtizedekben olvasták szépirodalmi igénnyel készült műveit, A repülő Vucsidolt, amelyet Csáth Gézával és havas Emillel együtt írt 1906-ban, s amely már több kiadást megért (1978, 1980), A nagy kádert (1933), a Köszönöm addig is... (1953) és a Bácskai lakodalom (1961) című regényeket, mert méltán tartozik az első világháborús élménybeszámolók legjobbjai közé.
Nemcsak érdekfeszítő olvasmány, hanem meg is győz bennünket annak a klasszikus latin mondásnak (Sors bona - nihil aliud, azaz Jó szerencse - semmi egyéb) az igazáról, amelyet a szerző mottóként használt, amikor a háromnegyed századdal ezelőtti vérzivataros időkben elkezdte feljegyezni élete meghatározó szakaszának eseményeit. Vissza