Napló 1848-1849

Fülszöveg

"...hazám sorsa felett aggódom. Istenem, mi lesz belőle! - A történelem fog egyszer ítélni, s reménylem, igazságosan fog ítélni. Akármennyi hibát követtünk is el: de háborút nem akartunk."
1849. január 25-én, Debrecenből küldi feleségének azt a levelet, melyben ezek a sorok olvashatók.
1848. júliásában kezdi írni Hunfalvy Pál Napló-ját, amelyben az országgyűlések eseményeik rögzítésére vállalkozik. Utolsó bejegyzése 1849. október 12-éről való. A két dátum közti időszak Magyarország történelmének viharos korszaka. Talán egyetlen történelmi eseménnyel sem foglalkozott oly sokat az utókor, mint az 1848-49-es évekkel. A történettudományi munkák, a kortársak korabeli és utólagos följegyzései, visszaemlékezései sorában különös értéke van Hunfalvy Napló-jának. Az országgyűlési események sorozatán keresztül láttatja az ország politikai vezetését, a háború kedvező és kedvezőtlen fordulatait, szemléli a lehetőségeket, lehetetlenségeket, a megvalósított és az elmulasztott történelmi pillanatokat.
A későbbi híres nyelvész nem tartozott a vezető politikusokhoz. Képviselő az országgyűlésen. Az országért aggódik, a háború okozta pusztítástól, a tragikus veszteségektől fél, ez irányítja reális, tárgyilagos ítéleteit. Az eseményekkel párhuzamosan vezetett Napló lehetetlenné teszi, hogy utólag szépítsen, túlozzon, hamisítson, hogy válogasson emlékei közt. Egy-egy ülés hangulatát, a felszólalásokat, a határozatokat tényszerűen írja le. A korabeli megnyilvánulásai hatására ír elismerő vagy elmarasztaló sorokat az ország sorsát kezükben tartó politikusokról vagy hadviselőkről.
Menekül a kormánnyal Debrecenbe, jelen van a trónfosztás pillanatánál, végigutazza az Alföldet Szegedig, Aradig megy tovább. Megrendítő lapok tudósítanak az ország általa bejárt területének hangulatáról, életkörülményeiről, a harcok okozta pusztításról. A vereség, a fegyverletétel, utazása vissza Pestre - hamis úti levéllel -, a háborút viselt főváros képe a Napló befejező részei.
1849. augusztus 18-án, Pestre való visszaindulása előtt így írt feleségének: "Bíráim előtt annyiban nyugodt lélekkel fogok megállani, mennyiben teljesen meg vagyok győződve, hogy ha mindenik, ki most felettünk ítélni fog, annyit tett volna, mint én, másként állnánk most."
A Napló-t Hunfalvy halála után nem találták hagyatékában. Az elfeledett írásnak kiadásunk az első, teljes megjelenése. Vissza