Napkeltenyugta (dedikált példány)

Fülszöveg

Garai Gábor 1929-ben született Budapesten, szülővárosában érettségizett 1948-ban, utána a Közgazdasági Egyetem hallgatója lett, majd pénzügyi tisztviselőként dolgozott 1958-ig; közben a budapesti bölcsészeten végezte tanulmányait, s 1960-ban tanári oklevelet szerzett. írói pályáját 1948-ban kezdte, első verseskötete 1956-ban jelent meg. 1958-tól 1960-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként, 1960-tól 1964-ig az Élet és Irodalom rovat vezetőjeként, majd 1968-tól főszerkesztő-helyetteseként dolgozott 1972-ig. 1964-ben az írószövetség külügyi titkára, 1972-ben főtitkárhelyettese lett. Költői munkásságáért kétszer kapott - 1959-ben és 1962-ben - József Attila-díjat; 1965-ben Kossuth-díjjal, 1973-ban SZOT-díjjal tüntették ki.
Garai Gábor nemcsak költőként, hanem műfordítóként is nemzedékének élvonalába tartozik. Gazdag és sokszínű műfordítói termését, ebbe a kötetbe összegyűjtött verstolmácsolásait ő maga így jellemzi:
„Jobbára az utóbbi tíz évben készült versfordításaimból válogattam össze egy kötetre valót. Mint a könyv arányaiból is látható, ebben az időszakban főképpen a kortársi költészet, ezen belül is a szomszédos szocialista országok XX. századi költészete foglalkoztatott. Folytattam a bensőséges ismerkedést olyan kedves költőimmel, mint Voznyeszenszkij vagy Enzensberger, s fölfedezést jelentettek számomra, hogy a Szovjetunió népeinek olyan költőit fordíthattam, mint a grúz Kvlividze, a litván Maldonis vagy az örmény Szevak. De elkalandoztam vissza az időben Janus Pannoniusig, Goethéig, Byronig, Puskinig, Lenauig; a térben pedig a mai vietnami költészetig; ezért is vettem kölcsön Andrej Voznyeszenszkij egyik versének címét kötetem címéül." Vissza