Napkelte előtt

Előszó

Részlet a könyvből:

Turgenyevvel kezdődik az orosz pesszimizmus irodalma. Folytatódik Dosztojevszkijn és Tolsztojon, tovább fejlődik Gorkijon és befejeződik Arcübasev "Nincs tovább" cimű regényével, amelyben a nihilizmus eljutott a végső pontig, az erkölcs teljesen kihalt az emberekből, az élet értelmét és célját nem érti többé senki és a regény hősei agyonlövik, felakasztják, vagy a pocsolyába ölik magukat. Nem kell jósnak lennünk hozzá, hogy Arcübasevvel befejezettnek tekintsük a pesszimizmus irodalmát. Mit lehet még azután írni, hogy nincs Isten, nincs vallás, nincs jog, nincs törvény, nincs erkölcs, nincs kötelesség, nincs társadalom, nincs élet, nincs semmi, semmi a világon, legfeljebb a kéj: alkohol, a nő vagy férfi formájában, meg a halál, egy másik igen különös és szokatlan formája a kéjnek. Ha erre az irodalomra nem következik abszolut reakcióként a legtombolóbb optimista világnézlet, akkor vakmerő csalás, hazugság, hamisítás az, hogy a földhöz vágott gumilabda visszapattanik a földről.
Ennek az iskolának a finom és előkelő Turgenyev volt az atyamestere, aki szakadatlan jólétben élt, fehér glacé-kesztyűt, lakkcipőt viselt és nem kellett őrültebbnél-őrültebb ötleteket kieszelnie, öreg uzsorás vénasszonyok meggyilkolásáról álmodoznia - hiszen a regény a költő álma, - mint Dosztojevszkijnek. Amit Turgenyev elkezdett álmodozva, borongva, melancholikusan, azt Tolsztoj és még inkább Dosztojevszkij kétségbeeséssé, irtózattá fejlesztette, kétségbeeséssé, amelyben már nem segíthet senki más, mint az irgalmas, jó, bibliai Isten. Turgenyev meghalt elbeszéléseivel, Tolsztoj megdöbbent és Istenhez emel, Dosztojevszkij megriaszt és kétségbe ejt, - utánuk Gorkij megfagyasztja bennünk a vért és Arcübasev elzsibbasztja, megdermeszti agyunkat, mintha az idegpályák kezdenének megbénulni és önkéntelenül revolvert keres kezünk. Vissza