Előszó
Részlet:
"A külső ember a világban, a dolgok között él s a benső ember az, aki fölébe tud emelkedni a világnak, ki tud szabadulni a dolgok fojtogató öleléséből. S az elsőtől ehhez a másodikhoz...
Tovább
Előszó
Részlet:
"A külső ember a világban, a dolgok között él s a benső ember az, aki fölébe tud emelkedni a világnak, ki tud szabadulni a dolgok fojtogató öleléséből. S az elsőtől ehhez a másodikhoz eljutni nem könnyű feladat. Daniénak meg kellett járnia a poklot és a purgatóriumot, hogy a paradicsom fényét megláthassa s minden ember az önismeret pokoljárásán keresztül juthat el ahhoz a benső emberhez, akit a maga jobb részének, igazi énjének nevezhet.
Életünk és történetünk a külső emberre való eszméléssel kezdődik, aki rabságban él, mert a sorsnak és a természetnek súlya nehezedik rá. Európában a görög filozófia kísérelte meg első ízben, hogy felszabadítsa az embert ebből a szolgaságból és megízleltesse vele a benső, lelki szabadság ízét. A görögök ugyanis nem elégedtek meg azzal a kérdéssel, hogy micsoda a világ, hanem ennél még jobban érdekelte őket az a másik kérdés : micsoda az ember, aki szemben áll a világgal és megismeri és alakítja azt? S akkor ráeszméltek, hogy a megismerő és cselekvő ember nagyobb, mint a világ, mert hiszen a megismerés átfogja és a cselekvés az ember tervei szerint átalakítja a világot. De ez az ember már nem is az, aki elvész a dolgok tömkelegében, nem a külső ember, akire ránehezedik a természet vastörvénye, hanem egy másik lény : az a belső ember, akit esze és eszes akarata kiemel a világból, hogy az istenek rokonává tegye. A görög bölcselkedés lényegében hatalmas küzdelem, hogy elfeledtesse velünk ama külső, természeti ember nyomorúságát és kicsinységét s ráébresszen bennünket arra a nagyszerű és fenséges szabad lényre, aki az ész révén bennünk lakozik. Amannak a sorsa a földhöz kötöttség, emez azonban a gondolat szabadságával, az eszmék napfényes csúcsán tölti életét, ahol nincs köd és nincs sötétség, hanem csupa déli verő, örökös fény és világosság. A filozófia a görög életben valóban kinyitotta a szemet, hogy lássa azt is, ami több, mint a test, mert gondolat s megtanította híveit rá, hogy félelem nélkül, felszabadult lélekkel járhassák a gondolat országútját..."
Vissza