Napjaink emberei

Előszó

Tugelbaj Szídikbekov ahhoz a szovjet kirgiz írónemzedék-
hez tartozik, amely a harmincas évek elején tűnt fel és új
színekkel gazdagította a szovjet irodalmat.
Szídikbekov 1912-ben született Ken-szu helységben, a mai
Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság tjujszkl körzetében.
Szegényparaszti családból származott. A Nagy Októbert Forra-
dalom megnyitotta számára a tudáshoz vezető utat.
Anyja ajkáról hallotta először a kirgiz - nyelv minden költői
szépségét, a daliák hőstetteiről szóló népmesék és mondák min-
den báját. Anyja tehetséges asszony volt, az egész környéken
ismerték ékesszólásáról és dalairól. Maga is költött „kosok"-
okat — halotti énekeket. Sokat mesélt fiának a kirgiz nép nehéz
életéről; a sötétségről és tudatlanságról, amelyben a forrada-
lom előtt éltek; a szörnyű véres viszályokról, amelyek a kirgiz
nemzetségek között dúltak és szenvedésbe, nyomorúságba dön-
tötték a szegény kirgiz népet.
Sokat meséltek az írónak az öregek is a kirgiz nép nehéz
és reménytelen életéről. Még télvíz idején is nomád életet éltek,
hogy megszerezzék a jószágnak a szűkös élelmet. Beszéltek
neki a nemzetségek fejeinek — a manapok és bajok — önké-
nyéről, akik erőszakkal megfosztották a szegény rokont utolsó
ingétől is. Beszéltek a területi felügyelőknek, a cári közigazga-
tás zsarnokainak becstelen garázdálkodásáról. Mindez meg-
maradt az író emlékezetében. Szívébe zárta a nép legjobb kép-
viselőinek — azoknak az idős férfiaknak és asszonyoknak az
alakját, akik vállaikon hordták a kirgiz nagybirtokosok és ke-
reskedők, valamint a cári hivatalnokok önkényének egész ter-
hét. Későbbi műveiben Szídikbekov különös szeretettel ábrá-
zolja az idős nemzedéknek ezeket az alakjait. Vissza