Előszó
Alig múlt egy éve, hogy a Napjaink diakóniája című könyvünk megjelent, máris a második kiadásról kellett gondoskodnunk. Második, bővített és átdolgozott kiadásról van szó, mely - reménységünk szerint - jegyzetként segíti a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának diakónus, szociális munkás hallgatóit, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem VI. éves lelkészhallgatóit, a KRE-TFK és a Sapientia Katolikus Főiskola közösen alapított lelkigondozó egyetemi szakirányú képzése hallgatóit, diakóniai tanulmányaik elmélyítésében. Reménységünk szerint segíti a kötet a MRE Országos Református Szociális Módszertani Intézet továbbképzéseink résztvevő szakemberek munkáját is.
„A diakonissza a gyülekezetben című írásban dr. Vass Vince a hivatás fontosságáról, szolgálatáról írt tanulságos gondolatokat: „Inspirálója is a lelkipásztornak. A bizalomnál fogva, amit ébreszt a szívekben, lát és hall olyan dolgokat, amiket mi sohase láthatunk, vagy hallhatunk meg. Lelkek titkai, kérdései, gondjai, nyomorúságai és gondolatai tárulnak elénk s ezzel a mi munkánk is mélyül és eredményesebb lesz. Mi sokszor a tömeget látjuk csak, az egész gyülekezetet, de nem vesszük észre az erdőtől a fát. A diakonissza egyes lelkeket emel ki a tömegből, közönyöst, aki az ő szeretetének bizonyságait látva önkénytelenül megszólal és lelke, titkos vágyai hangot adnak; kísértésekkel viaskodót, aki mint fuldokló a mentő deszkába, belekapaszkodik a megérzett szeretet sugaraiba; szomorú, csüggedő, vagy egyenesen kétségbeesett lelket, aki megsejti, hogy itt a vigasztalás és erő közelített hozzá. Előítéletek, közhiedelem, kicsinyesség, oktalan tartózkodás fellegei foszlanak szét a diakonissza közeledtére." Sajnos ezek a mély és igaz gondolatok nagyon kevés gyülekezet esetében tapasztalhatók meg egyházunk mai gyakorlatában: a református diakónia helyzete alig változott a diakóniai törvény megjelenése óta. Nagyon ellentmondásos a gyakorlat: feszítő szükségletek - hisszük, hogy egyházunk meghatározó, ha nem egyetlen kitörési pontja a diakónia -, utakat kereső, elhívott szakemberek, tétovázó, néhol az újtól, a változástól félő, máskor kényelmes alkalmazók fémjelzik diakóniánk helyzetét.
Mi jellemzi a diakónia helyzetét napjainkban?
• Egyre keményedő követelmények a szociális szférában; a finanszírozási feltételek szigorodnak, pl. a hétévenkénti továbbképzési kötelezettség az átdolgozás alatt lévő rendeletben már az egyházi intézmények munkatársait is kötelezi a szakmai továbbképzésre.
• Pénzhiány, amit nyugodtan nevezhetünk „vélt pénzhiánynak", hiszen a gyülekezetépítő, az égető szükséget enyhítő diakónus egy idő után inkább gyarapítja az egyházközség forrásait, mintsem gyengíti, nem beszélve arról, hogy még mindig számos pályázati lehetőség marad ki felkészületlenség, igénytelenség miatt.
Vissza