Napjaink átértékelése

Előszó

Az ember, mint szubjektív, érző és gondolkodó lény, teljességében semmitől el nem vonatkoztathatja magát. Folytonos és mélyreható viszonylatban áll a tényekkel és dolgokkal s így, hangsúlyozott objektivítása csak látszólagos lehet.
Egészen más azonban, tárgyszerűnek és tényszerűnek lenni.
A szocialista gondolkodó a tárgyszerű látásra és a jelenségek tényszerű megvilágítására törekszik.
Ebben az értelmezésben szocialistának lenni annyi, mint marxistának lenni. A marxizmus lényege és hatóereje éppen tárgyszerűségében és tényszerűségében van. Marxot sokszor vádolták elfogultsággal, rosszindulatú dogmatizmussal, ismerői azonban tudják, hogy ő nem elfogult a jelenségekkel szemben, csak egy bizonyos meghatározott szemszögből vizsgálja azokat. S éppen ez külömbözteti meg az ő állításait a polgári társadalomtudósok össze-vissza locsogásaitól.
A polgári szociológusok előszeretettel nevezik magukat objektiveknek s mi minden írásuk elolvasása és minden előadásuk meghallgatása után megállapíthatjuk, hogy nagyon is önkényesen és nagyon is szubjektiven magyarázzák és kritizálják meg a fölvetett kérdéseket. Mondanivalójukat inkább az érzelem fűti, mintsem a tárgyi ismeretekre támaszkodó elgondolás. Amit a szocializmusról mondanak, az nem azonos a szocializmussal s az általuk definiált egyén, mint ideál, nem fogadható el követendő emberi mintaképül.
Fölfogásuk alaphibája először az, hogy a világszemléletet minduntalan összekeverik a társadalomszemlélettel; másodszor a szocializmust, mint társadalmi formát összetévesztik a történelmi materializmussal, ami pedig nem egyéb, tudományos módszernél.
A világszemlélet fogalmában a világ és az egyén egymáshoz való viszonya nyer kifejeződést.
A társadalomszemléletben az emberi közösség és az egyén egymáshoz való viszonya jelenik meg. Vissza