Napisten udvarában

Fülszöveg

"Ki nem szeret olvasni a múltról, a régen élt írókról, vagy a még élő kortársakról? Ki nem szeret emlékezni? Ihász-Kovács Éva varázslóként elénk önti élete sok-sok csodáját: emlékeit. Az emlékezés gyönyörű műfaj, bármilyen nevet is adunk neki, lehet esszé, vagy vallomás. Ám a szellemidézés egyszerre könnyű és nehéz. Nos, ebben a kötetben tanúi lehetünk az emlékek fantasztikus áradásának, a szívben élőknek, a régen voltaknak, a rajongásnak, s talán a múlt megszépítő messzeségének is, de ez a szép e könyvben, azt is mondhatnám: ez a legszebb. Ugyanis ehhez kevesen értenek. Mert emlékezni tudni kell. Ihász-Kovács Éva megrázza bőségszaruját s asszonyi-írói lelke emlékektől hemzseg...
...Írói létének két világítótorony-író adott életet: Márai és Kassák. Élete tanúi. De hát csak az emlegethet, hivatkozhat, akinek megadatott e két ember közelében lenni. Leveleket is idéz, mert a levél mindig bizonyság!
Költő írta ezt a költői kötetet.
Mindenkire jó szívvel emlékszik, aki segítette költői kibontakozásában.
Már ezért is érdekes színfoltja a mai memoár-irodalomnak ez a kötet. Így ír, emlékezik, ahogyan rajta kívül senki. Érdekesen, izgalmasan. A kortársaknak és az utókornak szól ez a kötet. Ihász-Kovács Éva költői élete tárul elénk, a kezdetekből a kibontakozásig. S benne ott kavarog az elmúlt ötven év sok-sok alakja...
Még mit találunk e könyvben? Általa írt előszavakat, vagy epilógusokat kötetekhez, író-portrékat, irodalmi értékű tárcákat, érdekes történeteket. És rövid lélegzetűnovellákat, jóízű írásokat, mindazt, ami gazdagítja a róla alkotott képet." Vissza