Nala Dunn

Előszó

Részlet a könyvből:

A robbanás.

Harry Rhagest, a katonai útépítés mérnökét szétvitte egy rosszkor felrobbant akna.
Egy perccel előbb még nevetve magyarázott valamit a katonáknak, - aztán egyszerre vége volt. A fekete füst eloszlása után őt már nem lehetett összeszedni, csak a körülötte vérben fetrengő három sebesültet s a félig eszméletlenül ordítozó zászlóst. Ezeket a robbanás szintén levágta. - Valami történt! - kiáltott Meyer úr az üzletben, amikor a mentőkocsik búgva befordultak a sarkon és kifutott az utcára, faképnél hagyva boltot, vevőket, mindent.
Mindig is kíváncsi, izgékony osztrák maradt. A külföldiek nem mind tompulnak el a trópusokon és exotikus vidékeken. Vannak örök-élénkek, ezek egyre kíváncsiskodnak.
- Mi áll az újságokban? A körözvényekben? - Kik érkeztek a kikötőbe? - Mikor tér vissza a szigetekről a doktor? - Miért nem szűnik és mikor áll el végre az eső? - És igazán visszamegy-e az angol konzul leányának partija?
Mindez pedig úgyis kiszámíthatatlan. Hogy kik érkeznek, hogy mikor jön meg a doktor, mi lesz az esővel és hogy az angol konzul szemefényének partija sikerül-e?
Felálltam az írógéptől, az üvegfallal elkerített irodában és előre kerültem az üzletbe. Ha nagy a forgalom, Meyer elvárja, hogy kijöjjek segíteni.
Az üzlet közepén most csak Mrs. Faith ácsorgott szikáran és látszólag szórakozottan. Fügét vásárolt. Megjegyezte, hogy a gyerekeinek a gyümölcs sohasem elég s nem tudja, de a kávé is hihetetlen mennyiségben fogy náluk. Azt is kért, meg ha már itt van hát teát. Igazán arra kell gondolnia, hogy a személyzet lop.
Intettem a segédnek, hogy átveszem Mrs. Faithot.
A hölgy megkattantotta lornyonját és nézegetni kezdett.
- Hogy van Nala? Miért szomorú? Vagy nem szomorú?... Vissza