Előszó
Ázsiában a chinaiak, arabok, perzsák után leggazdagabb, főleg bölcsészeti, erkölcstani, grammatikai, arithmetikai, csillagászati és költészeti művekben bővelkedő irodalommal birnak az indusok.
Ez...
Tovább
Előszó
Ázsiában a chinaiak, arabok, perzsák után leggazdagabb, főleg bölcsészeti, erkölcstani, grammatikai, arithmetikai, csillagászati és költészeti művekben bővelkedő irodalommal birnak az indusok.
Ez irodalom bámulatraméltó maradványai között, melyek a görög, latin, germán, szláv stb. nyelvekkel rokon szanszkrit nyelven irattak, a Védák vagy szentiratok s azok commentárjai után legrégibb a Mahá-Bhárata czimű, időszámitásunkat mostani összeállitásában is jóval, egyes részeiben meg épen sok századdal megelőző, legendai, didaktikus és epikai jellegü epizódokkal átszött nagy indus-nemzeti éposz, a monda szerint Vjasza nevü szerzőtől, ki azonban csak a compilator czimre tarthat igényt.
A költemény czimének többen többféle jelentményt tulajdonitanak. Némelyek nagyháboru-nak értelmezik a küzdelemről, mely a Pandu és Kuru fejedelmi családok közt folyt s abban leiratik.
Mások nagy suly-nak forditják, mert a terjedelmes költemény állitólag a Védákkal mérlegre tétetvén, ezeket fölbillentette. Szerintem azonban egyik értelmezés sem fogadható el; mert a bhárata sem harczot sem sulyt nem jelent, hanem igenis jelent énekest (bard) vagy éneket, s igy a mahá-bhárata nagy ének-nek forditható. Vagy pedig a költemény egyik főszereplője, Judhistira, ki a bharat-ok törzséből származott, értendő az alatt.
Vissza