Nagyváradtól a Sebes-Körös völgyén át Sebesvárig

Előszó

Bihar vidéke hazánk történetében a legrégibb idő óta fontos szerepet játszik; midőn Árpád vezér harcosaival hazánk földjén megjelent, a Szamos, Tisza s Maros közt elterülő vidék egy magában elzárt "ducatust" képezett, hol kazárok laktak, kik korábban Attila fennhatósága alatt állottak. A legyőzött Mén Marót Bihar földjét Árpádnak átengedte, de élethossziglan meghagyták annak birtokában. Később Bihar vármegyét úgy osztották fel, hogy egyes részeit Szatmár, Kraszna, Szolnok, Szabolcs és Békés megyékhez csatolták, a megmaradt területen pedig - Bihar vára körül - a mai hasonnevű vármegyét alakították ki. Biharból indult ki a Vata-féle lázadás; itt temették el - Nagyváradon - Szent László királyt. Biharban az egyháznak már a 12. században nagy hatalma volt, s a vármegyei rendszer is tökéletesen kifejlődött. A 13. század második felében, - a tatárjárás után - Bihar visszanyerte előbbi virágzását, s ettől kezdve, mint Magyarország egyik legnevezetesebb vármegyéje szerepelt. Belső fekvése sokáig jobban megvédte a háborúk pusztításaitól, mint a vele határos megyéket, így gazdagsága gyorsabban nőtt. De később, II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi kalandjának egyenes következményeként a török elfoglalta, és elpusztította Nagyváradot, és Szejdi Achmed gyilkos bosszúhadjárata - a távolabbi jövőre nézve is súlyos következmények vonva maga után - átrajzolta Észak-Erdély etnikai térképét. Fontos kereskedelmi út vonult keresztül rajta, s bányászata is már a 15. században virágzásnak indult. Vissza