Előszó
Ahhoz, hogy a jellegzetes muflontrófeák értékelését el tudjuk végezni, vagy abberráns formákat felismerjünk, a szarvképződés genetikai hátterével és növekedésének törvényszerűségeivel kell...
Tovább
Előszó
Ahhoz, hogy a jellegzetes muflontrófeák értékelését el tudjuk végezni, vagy abberráns formákat felismerjünk, a szarvképződés genetikai hátterével és növekedésének törvényszerűségeivel kell tisztában lennünk. Számos szerző pontos mérések, megfigyelések és kísérletek alapján foglalkozott a kérdéssel, de annyira különböző részleteket dolgoztak fel, hogy most már meg kell kísérelni ezeket, a részleteikben teljesen helytálló tényeket, egy összefoglaló, organizációs genetikai hipotézisbe összefoglalni. A genetikai kísérletek, különösen az organizációs genetikai eredmények és a növekedés újabban kikutatott, matematikai nyelven is kifejezhető törvényszerűségei, a mozaikadatok összeillesztését teszik lehetővé.
A háziállatok tenyésztése és genetikai vizsgálata során, a szarvasmarha, a juh és a kecske esetében a szarv örökléséről tudjuk, hogy a szarv meglétét vagy hiányát általában egy mendelező gén (oligogén) alapozza meg. Ez a legtöbb fajban autoszomális gén és ivar által befolyásolt megjelenést mutat. Hogy a szarv megléte, vagy a szarvatlanságot előidéző genetikai tényező a domináns, az fajonként, sőt fajtánként eltérhet, és mindig konkrét kísérletek alapján kell a tényállásról meggyőződni. A szarvasmarha és a kecske esetében például a tenyésztők (Horn, 1955; Le Roy, 1969) a szarvatlanságot mint domináns öröklésmenetet ismertetik, amelyet az ivar befolyásol és változó penetranciával jelentkezik. Az ősi recesszív gén, amely a szarvatlanságot örökíti, tehát itt domináns irányban mutált.
Más a helyzet a juhféléknél. Hogy időrendben két szélsőséges példát említsünk, más Bateson (1913) és legújabban Siler és munkatársai (1967) szerint a juhok szarvaltsága és szarvatlansága szintén ivar által befolyásolt megjelenést (genetikai kifejezéssel élve) manifesztációi mutat. Itt azonban az ősi gén dominánsan öröklődik, és ez a szarv kifejlődését biztosítja. Fokozatos multiplél alléliás mutáció következtében ugyanez a génhely (locus) recesszív gén lett és a szarvatlanság megjelenéséhez vezetett a házijuhfajtákban. A H+H+ genotípus szarvképződést hoz mindkét ivarban, és domináns a H és a h allélek fölött. A multiplél alléliás gének második allélje, a HH genotípus szerint, csak a kosoknál biztosítja a szarvak növekedését. A faktor hatásának kifejlődéséhez kell a hím ivari hormonok jelenléte.
Vissza