Nagytarcsa

Előszó

Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére a Községi Tanács a most közrebocsátott néprajzi és helytörténeti tanulmánnyal méltó emléket kíván állítani a felszabadító hősöknek, parasztőseinknek és a szocializmus megteremtéséért áldozatosan tevékenykedő lakosságnak.
A szülőföld és népének jobb megismerése falunkban társadalmi igény. Községünk lakossága nagy szeretettel és féltve őrzi néprajzi hagyományait, népi szokásait. Ez a lelkesítő érzés és hagyomány tisztelet sugalta a biztatást iskolánk tanítójának. Molnár Lajosnak, hogy községünk helytörténetét megírja. Elismerésre méltó és dícséretes, hogy a tanulmány írása mellett a feleség, Molnár Lajosné tanítónő néprajzi kutatásokat végzett és a község lakosságának segítségével létrehozta falumúzeumunkat, mely a nagytarcsaiak büszkesége és kulturális fóruma. E közös munka méltó hagyományainkhoz.
Az idelátogató idegen az utcákon sétálva meglepetéssel figyel fel a tisztaságra, a rendre. Ha elbeszélget a helybeliekkel, megállapíthatja, hogy a szép és rendezett községben szorgalmas, tevékeny és jó szándékú emberek laknak.
Fővárosunk szomszédságában még néhány évtizeddel ezelőtt, az akkor többségében mezőgazdaságból élő lakosság éjt nappallá téve dolgozott. Legfőbb gondja az volt, hogyan értékesítse terményeit a pesti piacokon. Ennél nem sokkal volt több a fővárossal való kapcsolatuk. Vasút nem épült ki, autóbuszjárat sem volt, így érthető is, hogy a főváros adta kulturális lehetőségek viszonylag késve érkeztek falunkba. A szorgalmas hétköznapokat felváltó ünnepeken itthon együtt pihent és szórakozott a falu apraja-nagyja. Az ősi népszokások elevenen éltek és széppé, változatossá tették a kis község életét. Vissza