"Nagypapához utazunk..."

Előszó

Vajon hogyan élhettek eleink? Sokunkban felmerül a kérdés, ha otthon, családi körben öreg, kifakult fényképeket nézegetünk, régi leveleket olvasgatunk egy pohár jóféle bor mellett. Csendes estéken vagy vidám hétvégéken így idézzük a múltat, amely üzen nekünk. És olykor tűnődve sétálunk a Vár, a Víziváros, a Krisztinaváros vagy a Tabán - néha rég elfeledett - utcáin. Kik éltek itt előttünk? Hogyan töltötték mindennapjaikat vagy ünnepeiket? Ők vajon gondoltak-e ránk, a jövő generációira? A képeslap e letűnt idők kis emlékeként egyszerre nyújt vizuális élményt, és enged bepillantást feladók és címzettek, hajdanvolt polgárok világába. Megleshetjük, hogyan tartották a kapcsolatot barátok, családtagok, miként hódoltak a budai gavallérok a hölgyeknek. Csupán néhány sor, rövid üzenet egyetlen felvételen.
S mégis, néha többet elárul múltunkról, mint a vaskos történelemkönyvek hasábjai. Hiszen a képeslap magáról az életről szól.
E könyv segítségével történelmi időutazásra invitáljuk az Olvasót. Megelevenedik előttünk Buda, ahogyan a 20. század első felében látták és láttatták. Felidézhetjük, hogy egy évszázaddal ezelőtt milyen budai hangulatok jellegzetes épületek, utcarészletek ragadták magukkal az itt élőket vagy az ide látogatókat. Amikor majd lapozgatják, gondoljanak arra is, mi milyen emléket hagyunk magunkról az utánunk jövőknek. Vajon ők is le fognak-e ülni, hogy közösen idézzék fel, milyen is volt Buda a 21. század küszöbén? Láthatják-e majd világunkat a mi szemünkkel? Vagy ezek a mai pillanatok elvesznek az idő végtelen tengerében? Remélem nem. Hiszen ezek a „lenyomatok" kötnek minket össze térben és időben. Őrizzék hát meg a könyvet - emlékül a múltból a jövőnek. Vissza